A BUGYOGÓ BUGYOGÓ

   Reklám

   Farkas fut erőtől duzzadón, élvezettel az erdőben. Piroska lép a képbe kezében fél hektós fémhordóval, melyből dörömbölés hallik, s melyen egy öregasszony portréja van.
   Piroska: - Nagymama. Ami farkasának fogára való. Természetes öregasszonytartalom 100 százalék. Sorsolás kéthetente.

   Na még egy:

   Farkas fut erőtől duzzadón, élvezettel az erdőben. Nagymama lép a képbe kezében 25 literes fémhordóval, melyből síri csönd hallik, s melyen Piroska címke díszlik, fekete keretben. Nagymama mondja hogy:
   - Piroska. Ami farkasának fogára valóbb. Természetes unokatartalom 100 százalék. Az én vérem! - büszkélkedik.

   És most előzetes A Bugyogó bugyogóból, a legizgalmasabb pillanatok:
   Tröcsvók alszik.
   Snitt.
   - Jó napot - mondja Tröcsvók.
   Snitt.
   - Viszlát - mondja Tröcsvók.
   Snitt.
   Két ember vakaródzik.
   Snitt.

   Most pedig maga a mű:

   - Ne tegye el! Kérem, ne! Hör... - hallatszott bentről. A nőgyógyászati rendelésen várakozók enyhe mosollyal csóválgatták fejüket. A hang azonban nem női volt, hanem a nőgyógyászé. Mivel úgyis várakozniuk kellett, megpróbálták kitalálni, mi folyhat odabent, mit ne tegyen el a paciens. A legvalószínűbbnek azt tartották, hogy befőzési tanácsot kért, mert ajkai akár a cseresnyék. Az orvos azonban lebeszélte az eltevésről, ám a paciens hirtelen mégis előkapta a dunsztos üveget. Van ez így.
   Felmerült persze az is, hogy a boríték átadásába csúszott hiba. A paciens felajánlotta, az orvos szemérmesen visszautasította, mire a boríték kezdett visszakerülni a táskába, amit az orvos nagyon megbánt. Senkiben sem merült fel azonban az, hogy...

   Reklám

   Fához lép egy öreg mami, és spray-vel odafúj egyik ága alá, mint hónaljhoz szokás, majd pedig rikkantja:
   - Fa dezodor!

   Tröcsvók örült a nyugodt estének. Napját nem tudta már, mikor tölthette otthon kettesben feleségével szolgálati fegyverét. Az asszony adogatta a puskaport, szemenként, miután a rézmozsárban gondosan összezúzott egy winchestert. Tröcsvók az automata kanócot fente meg, aztán finoman belekezdett a fojtásba, de felesége lefejtette ujjait. Csodálatosan idilli volt az est. Az együtt töltött fegyver mellett előbb farkasszemet néztek, mikor pedig véget ért a természetfilm, átkapcsoltak a kettesre. Később befőttesgumit válogattak, végül pedig megkoronázva a gyengéd harmóniát, megérintették egymás kezét, bólintottak, és kimentek kötelet verni.
   A telefon tépte szét a tökélyt.
   - Felügyelő úr, be kell jönnie.
   - Nem beszélhetjük meg telefonon?
   - De...bár a múltkor feltörte a fenekem a kagyló.
   Tröcsvók azonnal magára kapta luftballonkabátját, a fartömésest, és húsz perc múlva begombolta. Az irodában már várták.
   Tröcsvók ráült az egyik telefonra, Hrüpfckensbaum, a helyettese pedig savanyú képpel felguggolt a másikra.
   - Egy nőgyógyász az áldozat. Miközben rendelt...
   - Fogadok, hogy szűzérmét Sötét Zsan módra!
   - Tartom. Nyertem. A doktor nem étteremben rendelt, hanem rendelőben.
   - Akkor ZsanDarkburgert az Orrleányi szűzoltóktól.
   - Felügyelő úr, nem azt kell kideríteni, hogy mit rendelt, hanem, hogy ki ölte meg.
   Tröcsvók elsápadt.
   - Hát ezért hívtál?
   - Igen.
   - Nos...khm...nem én tettem.
   - Jaj felügyelő úr, ne kezdje megint!
   - De tényleg nem én tettem!
   - Fel sem merült bennem.
   - Hát akkor minek hívtál?
   - Nyomozni. Hogy ki a gyilkos.
   Tröcsvók azonnal munkához látott.
   - Te tetted?!
   - Jaj, dehogy!
   Megkönnyebbülten lélegeztek fel mind a ketten. - Jól van
   - ölelte meg Tröcsvók Hrüpfckensbaumot. - Kezdetnek nem rossz. Szűkült a kör.

   A rendelőt azonnal megtalálták, a gyilkosságnak hála. Tröcsvók a paciensek előjegyzési naptárához lépett, és megdöbbent. Az utolsó kipipált név után egy...

   Reklám

   Hagyjuk most ezt.

   ...férfié következett.
   A még mindig várakozó lányok-asszonyokhoz fordult.
   - Lányok-asszonyok, mondják! Férfi volt, aki utoljára kijött?
   A nők kórusa engedelmesen eleget tett a felszólításnak.
   - Férfi volt, aki utoljára kijött?
   - Kérdeztem valamit.
   - Kérdeztem valamit.
   - Ez borzasztó!
   - Ez borzasztó!
   - Ezt már ne mondják!
   - Ezt már ne mondják!
   - Na, eredjenek haza.
   - Na, eredjenek haza.
   Tröcsvókék engedelmeskedtek. Mikor másnap visszamentek, már óvatosabban érdeklődtek.
   - Nézzék, lányok-asszonyok, most kérdezni fogok valamit. Mondják csak, férfi volt, aki utoljára kijött?
   - Csak férfi volt, aki utoljá...
   - Neeeem!!!
   - De.
   - Navégre.
   Tehát férfi volt. Ismét az előjegyzési naptárhoz léptek.
   - Ebből megtudhatjuk, hogy hogy hívják és hol lakik.
   - Sajnos, csak a neve van itt, meg a címe.
   - Az is valami. Kimegyünk hozzá?
   - Nem. Hátha mégse ő az.
   Kifele menet Tröcsvók megcsúszott a halotton és bevágta a fejét a papírkosárba. Miközben guberált, Hrüpfckensbaum mögétolakodott és egy papírfecnit próbált kidobni. Tröcsvók elkapta a kezét.
   - Ezt hol találtad?
   - Az áldozaton.
   - És mi van ráírva?
   - Az, hogy: Nem én voltam.

   Reklám

   A reklám után folytatták a lányok-asszonyok kihallgatását. Fülüket az ajtóra tapasztották, kérdezni már nem mertek.
   - Mit is hallottunk akkor lányok-asszonyok?
   - A doktor azt kiabálta, hogy ne tegye el.
   - Nem biztos, hogy cseresznyés befőzési tanácsot kért tőle a gyilkos.
   - Nem bizony. Lehet, hogy barackét.
   - Vagy savanyúságit.
   - Az ám! De az is lehet, hogy a gyilkos neve l betűvel kezdődik.
   - A doktor úr kis elt mondott. Így: l.
   - Akkor mégse lehet.
   - Viszont mintha naggyal ejtette volna az E-t.
   - Én kicsinek hallottam.
   - Az n-t viszont biztos nagyul mondta. Nenek hívják!
   - Csakhogy a második net kicsivel kezdte.
   - Mert már fogyott az ereje...
   - Hülyeség.
   Tröcsvók a naplóban lévő névre meredt. El Alamein! Feltépte az ajtót.
   - Lányok-asszonyok, mondják, halottak vesszőt a tegye után?!
   - Hallottak vesszőt a tegye után?
   - Magukkal se megyünk sokra.
   - Magukkal se megyünk sokra.
   - Ne gyalázzák a rendőrséget!
   - Ne gyalázzák a rendőrséget!
   - Ezt mondjuk mi is!
   - Ezt mondjuk: Mi is!
   Tröcsvók lemondón legyintett, kiment és folytatta a kihallgatást.
   - Ugye nem vesszősen mondta?
   Ezúttal egyetértés volt odabent. Tröcsvók tisztán hallotta ahogy csóválják a fejüket, az egyhangú csigolyacsikorgó szopránt.
   - Még jó, hogy nem mentünk ki a címére - mondta, miközben elemelte fülét az ajtótól.
   - Hát igen - bólintott Hrüpfckensbaum. - De mi van akkor, ha csak időhiány miatt nem intonálta azt a vesszőt?
   - Akkor sem biztos, hogy ő a mi emberünk. Tudod hány férfit hívnak Elnek?
   - Hányat?
   - Nalátod, hogy nem tudod. De még ha csak egyet hívnának, akkor sem biztos, hogy az áldozat a nevét mondta.
   - Maga is hisz a befőtt verzióban?
   - Sok szól mellette, de nem erre gondolok.
   - Másra?
   - Igen.

   Reklám

   A helyes táplálkozás elengedhetetlen a kutyák számára. Nem tudok jobbat Pedigré Pálnál: özv. Pedigré Pálné

   - Mi másra?
   - Arra, hogy a doktort egyszerűen eltették láb alól.
   - De akkor azt kiabálta volna, hogy ne tegyen el.
   - Hátha így volt.
   - A boncoláskor úgyis kiderül.
   - Azért csak hallgasd ki a lányok-asszonyokat.
   Hrüpfckensbaum sose hitte volna, hogy ekkorát tud nyögni.

   - Lányok-asszonyok, mondják, nem inkább tegyent hallottak?
   - Nem inkább tegyent hallottak?
   Hrüpfckensbaum várt egy kicsit.
   - Máshogy teszem fel a kérdést. Nem inkább tegyent hallottak, mondják!
   - Máshogy teszem fel a...
   - Neeeem!!!
   Hrüpfckensbaum (tudom, hogy igen hülye név és kellemetlen olvasni, de vigasztalja az Olvasót, hogy leírni se jó), szóval ez a H. kirohant hajat tépni. Mikor végzett, folytatta:
   - Megkérdezném, hogy tegyent, vagy tegyét hallottak?
   - Kérdezze hát.
   - Nos, azt kérdezem, tegye volt vagy tegyen?
   - Igen, azt kérdezi. De maga nem hallja?
   Hrüpfckensbaum elsírta magát. A nők megpróbálták vigasztalni, mire felordított:
   - Tegyen volt vagy tegye?!
   - Tegye. De mondja, mért kell ezért ordítani?
   Hrüpfckensbaum ugyan nem értette a nők óhaját, de teljesítette.
   - mért kell ezért ordítani?
   - Na nők, fordult a kocka.
   - Na nők, fordult a kocka.

   Tröcsvók le-föl sétált az irodában Hrüpfckensbaummal.
   - Nos, mondjuk, hogy ő a gyilkos.
   - Ő a gyilkos...de mért csak én?
   Tröcsvók sóhajtott egyet.
   - Hát így nagyon lassan haladunk. Inkább tegyük fel.
   - Jó. És?
   Ekkor kinyílt az ajtó.
   - Jó napot. Na Tröcsvók itt a boncolási eredmény. Hat vödörrel lett...
   - Inkább a jegyzőkönyvet adja ide.
   Tröcsvók az aktába mélyedt. - Szóval mégiscsak láb alól tették el.
   - A sérülések erre utalnak, de van ebben az egészben valami furcsa...
   - Nem látom, hogy hányas láb volt - szakította félbe Tröcsvók.
   - Hát épp ez az. Nincs konkrét lábnyom. Se eltevési horzsolás.
   - Hrüpfck - becézte Tröcsvók helyettesét - megint ki kell hallgatni a lányok-asszonyokat. ...mi bajod?

   Először a kihallgatással próbálkoztak.
   - ...a tehéntől megtisztítjuk a lepényt. Ne sajnáljuk a sárgáját, amelyből halformát gyúrunk...
   Tröcsvók elfintorodott. Utálta a tehénlepényhalat.
   - Recepteket cserélnek. Várjunk, vagy kérdezzünk?
   - Inkább várjunk.
   Két nap múlva elfogytak a receptek és Tröcsvókék reménytelin tapasztották fülüket az ajtóra.
   - Ismeritek a péknéöltést?
   - Nem.
   - Na akkor: az anyag szélét visszahajtjuk...
   - Ezt már nem várjuk ki - mondta Tröcsvók, és
   Hrüpfckensbaum hiába bizonygatta, hogy őt nagyon érdekli a varrás, benyitott.
   - ...khm...nos... - gyürkőzött neki. - Láttak a kijövő férfinál lábat?
   - Igen.
   Tröcsvók kicsit meghökkent a választól. - Na látják, megy ez. És milyen láb volt nála?
   - Egy 42-es Lucsnyik.
   - Köszönöm, elmehetünk - fordult Hrüpfckensbaumhoz (micsináljunk, ha így hívják) és vidáman szaladtak autójukhoz.
   - Ugye a múltkor te hallgattad ki őket?
   - Igen.
   - Mondd, mit csináltál velük?
   - mit csiná...
   - Jó! Nem érdekes - fogta be gyorsan a száját Hrüpfckensbaumnak. - Viszont most már eljött az idő, hogy elmenjünk a fickóhoz. Hol is lakik?
   - Csak a címét tudjuk.
   - Elég az.

   A csengetésre egy asszony nyitott ajtót, kezében gőzölgő fakanállal.
   - Jó napot (részlet az előzetesből!). Tröcsvók hadnagy vagyok, ez pedig itt a jobb kezem.
   - Tudom. A másik meg a bal.
   Tröcsvók elképedt. - Találkoztunk már valahol?
   - Nem hinném, de kerüljenek beljebb. Elnézést a gőzért, épp bugyit főzök.
   - Kellemes illata van.
   - Most már...
   - Nos, tulajdonképpen a férjét keressük.
   - Nincs itthon.
   - Talán ön is tud segíteni. Mondja csak, van a férjének fegyverviselési engedélye?
   Az asszony kicsit furcsállta a kérést, de vállat vonva eleget tett neki.
   - csak, van a férjének fegyvervise...
   - Rögtön visszajövünk.

   A csengetésre ugyanaz az asszony nyitott ajtót.
   - Nos - kezdte Tröcsvók vadul gondolkodva a megfogalmazás finomságán. - ...khm...van a férjének fegyverviselési engedélye?
   - Van.
   - És lábra szól?
   - Arra is. Rögtön előkeresem. Megkevernék addig a bugyit? Nem, nem ezt, ami rajtam van...
   Tröcsvók a fazékba pillantott, s elmélázott a bugyogó bugyogón. Vajon ezért hívják így? Vagy a szél miatt?
   - Itt van - térítette magához a mélybe révedő hadnagyot az asszony.
   A fegyvertartási engedély egy egész kis arzenálra szólt: egy 33-as Nincseszter, két féldecis Zborovka, egy hátultöltős kúp, egy izraeli vonalzó, négy mongol átok és egy 42-es Lucsnyik!
   - Engedelmével, elvinnénk ezt a lucsnyikot.

   Reklám

   Öreg juhász fadarabot farikcsál, majd feltartja a spray flakon formájú eredményt.
   - Fa dezodor!

   A fegyverszakértő a fejét csóválta.
   - Ez alól ugyan hiába tettek volna el bárkit is.
   - Miért?
   - Mert vakcsont van benne. Fehér. Ez csak riasztóláb.
   Rosszkedvűen battyogtak kocsijukhoz.
   - Na, vigyük vissza, hátha közben hazaért a férj.
   - Nem mindegy, ha egyszer úgyse ő volt?
   A csengetésre egy feltűnően kicsi férfi nyitott ajtót, kezében gőzölgő fakanállal.
   - Bugyit főz?
   - Naná, majd gatyát sütök! - sziszegte.
   - Nincs jókedve, pedig lehetne. Már nem gyanúsítjuk a nőgyógyász gyilkossággal.
   - Felőlem...
   - Na fogja a lábát. Viszlát.
(Lám, ismét egy előzetes részlet)

   Tröcsvók elgondolkodva simogatta a kormánykereket.
   - Mostmár viszont gyanús a fickó.
   - De főnök, mi szól ellene?
   - A mérete. Neked nem tűnt fel, hogy milyen kicsi. És hogy a doktor milyen nagy volt? Egy ekkora nem tudta volna eltenni a doktort láb alól. Ezért nincs eltevési horzsolás se a hullán.
   - De akkor, hogy csinálta?
   - Emlékszel még, hogy mit mondott a boncnok?
   - Igen! Azt, hogy jó napot, na Tröcsvók.
   - Úgy van. De azt is, hogy nincs konkrét lábnyom. Akkor pedig elvontat kell keresni.
   - Elvont lábnyomot?!
   - Csakis. És így már világos az egész.

   Reklám

   Olvasson Tröcsvókos történeteket!

   - ...hát...nem is tudom....
   - Figyelj. Az eredmény ugyanaz, csak a módszer más. A fickó NEM LÁB ALÓL TETTE EL el a nőgyógyászt, hanem LÁBAT TETT EL FÖLÜLE! És ezért hallották a lányok-asszonyok, hogy ne tegye el!
   - Jójó. De riasztólábat?
   - Volt nála egy másik is, egy kisebb. Esetleg egy női.
   - A 38-as Nincseszter!

   A fegyverszakértő csak a fejét csóválta.
   - Ezzel a lábbal sem mennek messzire, hacsak nem akarnak futni tőle.
   - Akkor ez meg startláb?
   - Méghozzá a legtipikusabb női százméteres sífutáshoz.

   Újra ott álltak El Alamein fegyverszekrénye előtt.
   Tröcsvók már huszadszor vett sorra mindent, amikor...
   - Megvan!
   - Ha tudom, hogy ezt keresi, én előbb megtaláltam volna.
   - Észrevetted? - kérdezte Tröcsvók izgatottan.
   - Igen. Itt volt végig a szekrényben.
   - Ez egy láb!
   - ...khm...főnök, kérem, egy vonalzónak örül ennyire...
   - Igen. Egy 30,48 centis vonalzónak!

   A fegyverszakértő csak a fejét csóválta.
   - Rendkívül veszedelmes elvont láb. Tulajdonképpen egy éles vonalzó, 30,48 centinél lefűrészelték, így iszonyatos pusztítást vihet végbe. Az áldozaton nem hagy nyomot, viszont látszik rajta, hogy nemrégiben eltették valaki fölül. Látják? Ez itt egy utolsó lehelet és mintha nőgyógyászi lenne.

   Reklám

   Vegyen izraeli vonalzót!

   A tárgyalóterem zsúfolásig megtelt. Tröcsvókék hamar előadták bizonyítékaikat, és már mentek volna haza, mikor a vádlott kért szót.
   - Gratulálok Tröcsvók hadnagy. Ön bebizonyította hogyan végeztek az áldozattal. Én viszont bebizonyítom, hogy nem én voltam!
   A teremben zúgás támadt.
   - Csendet kérek! - kolompolt a bíró. Adtak neki.
   - Találtak-e Tröcsvók egy cédulát a tetthelyen? - kérdezte El Alamein.
   - Igen - mondta Tröcsvók kicsit sápadtan.
   - Amire világosan ráírtam: Nem én voltam.
   Tröcsvók lehorgasztott fővel hallgatott.
   - Most erre a papírra is ráírom: Nem én voltam. Vessék össze a kettőt!
   Az írásszakértő hosszasan szemlélte a cetlit, majd bólintott. - Minden kétséget kizáróan ezt is kék tollal írták. A termen a csodálkozás moraja zúgott végig.
   - Egy pillanat - intett mindenkit csendre Tröcsvók. - Nézzék el nekem, de tulajdonképpen ez csak csapda volt. A toll ugyanis az enyém, az imént adtam a vádlott kezébe.
   - Tiltakozom! - pattant fel az ügyvéd. - Védencem már fáradt.
   - A tiltakozásnak nem adok helyt - mondta a bíró és megint bekalapált egy szöget a szépen készülő kutyaólba.
   Csend lett.
   - Írásszakértő úr, teljes bizonyossággal meri állítani, hogy a két írás megegyezik? - kérdezte Tröcsvók.
   - Tiltakozom! - pattant fel az ügyvéd. - Az írásszakértő már fáradt!
   - A tiltakozásnak nem adok helyt - mondta a bíró és elkezdett lovat patkolni.
   - Tiltakozom! A bíró úr már fáradt!
   - Bírom én még. Na! - csapott az írásszakértőre.
   - Nos...ahhoz, hogy egészen pontosan eldönthessem, hogy ugyanaz a kéz írta-e, előbb el kellene olvasni.
   - Tiltakozom! Fáradt vagyok!
   - Maradjon már. Tud itt valaki olvasni? - fordult a bíró a teremhez.
   Ketten is jelentkeztek, köztük az írásszakértő.
   - Legyen akkor maga - bökött rá a bíró. - Mennyi időre van szüksége?
   - Nos...végül is a szöveg nem túl hosszú. Mindössze két hetet kérek.
   - Rendben.

   Két hét múlva a terem zsúfolásig megtelt. Tröcsvók ismét feltette a kérdést az írásszakértőnek, aki bekapcsolta a nagyítós diavetítőt és belekezdett.
   - Az azonosság szembetűnő. Ez a Nem én voltam is nagy Növel kezdődik és ponttal ér véget. Ráadásul a két mondat szóról szóra ugyanaz, a betűszám is megegyezik, tizenegy, és egyikben sincs es betű.
   Döbbent csend ülte meg a termet. Az írásszakértő tovább mutogatott magyarázón pálcájával. - Ám ami minden kétséget kizár: ezt is és azt is papírra írták!
   A terem felzúgott, a vádlott pedig fölényesen mosolygott.
   Tröcsvók már csak egyvalamiben bízhatott.
   - Hajlandó alávetni magát a hazugságvizsgáló gépnek? - kérdezte.
   - Készséggel - egyezett bele a vádlott.

   Reklám

   Vegyen hazugságvizsgáló gépet.
   Na!

   Az új gép, a Mátyáskirály modell lényege a lenkefalloszgráf, a pszichokinetika, a nervovaszkulózis, az elektrovakcina, az igazságosság, a horoszkópikus gonorrhea elvein, de leginkább a nyomós erőmérőn alapult.
   A vádlottat leültették, és mondták neki, ne féljen.
   Ezután feltették a kérdést: - Tényleg nem maga volt az?
   - Nem én voltam - mondta. A Mátyáskirály ekkor lassan a kérdezett orrához nyomta az erőmérőt.
   Srrrrr, zzzzzzzzz, kraty.
   Mindenki izgatottan meredt a képernyőre.
   KEMÉNY - írta ki a gép.
   - Tényleg nem ő volt az! - hördült fel a tömeg.
   Lehetetlen, gondolta Tröcsvók. A gép sohasem téved, igazságos. A fickó igazat mond, nem ő volt. De ki nem volt ő?!
   - Várjanak! - kiáltott Tröcsvók és a vádlotthoz fordult.
   - Maga a gyilkosra érti, hogy nem maga volt, vagy az áldozatra?
   A vádlott lassan lehajtotta fejét. - Csak az ügyvédem jelenlétében vagyok hajlandó válaszolni.
   Tröcsvók elégedetten sóhajtott fel és megveregette a vállát.
   - Igaza van. Én is ezt tenném, ha mondjuk, én lennék a gyilkos.
   - én lennék a gyilkos - hallatszott mindenki.

   Reklám

   Mégse.

   Tröcsvók elkísérte a rabszállítón El Alameint a börtönig.
   - Tudja, két dolgot nem értek. Az egyik, hogy miért tette.
   - Hosszú történet. A feleségemnek a nőgyógyász rossz tanácsot adott, pontosabban hiányosat. Nemrégiben egy lapban tanácsot adott, pontosabban hiányosat. Nemrégiben egy lapban arra a kérdésre, hogy hegyesedik-e a melle, ha sarokban alszik, azt válaszolta, hogy: igen, de csak az egyik. Azt azonban nem tette hozzá, hogy befele kell fordulni. A feleségemnek így aztán a feneke hegyesedett és a múltkor az ölembe ült. Képzelheti mekkorát ordítottam, ő meg úgy megijedt, hogy...
   - Ki kellett főzni a bugyogót.
   Tröcsvók tekintete a távolba révedt.
   - Mennyire ítélték végül is?
   - Öt percre. Megvár a kapuban?
   Tröcsvók felszisszent. - Öt perc azért sok. Persze harmadolhatják...
   - Én is ebben bízom.
   - ...de akkor nem sok marad magából.
   - Mi?! A büntetést szokták harmadolni, nem a bűnöst!
   - Igen. Ha nem keverik össze...
   A két őr szomorúan bólogatott Tröcsvók és az elítélt felé.
   - Mondják is, hogy keserű a rab kenyere.
   - is, hogy keserű a rab kenyere.