(Részlet Wágner B. György Sarah bugyiban c. könyvébõl)

A RETTENET NAPJAI

avagy

A BOSTONI F......Ó

avagy

Széna a szénakazalban

    Érezte, hogy fokozódik benne a buja vágy, agyát, gerincét elönti a forró lüktetés, erei majd szétpattannak, akárhogy próbálja, nem tud úrrá lenni az iszonyat kísértésén, önkontrollja tehetetlen, akár egy szétolvadó biztosíték. Vadul megmarkolta a kilincset és feltépte a fürdõszoba ajtaját.
    A nõ szemei tágra kerekedtek a rémülettõl, támadója borzalmas látványától. Sikítani akart, de a férfi gyorsabb volt, kesztyûs keze lecsapott szájára, akár egy csapda acélkosara, érezte, hogy a másikkal vadul belemarkol hajába, lassan, könyörtelenül egyre közelebb húzza magához, hiába vonaglik, nem szabadul, majd... (folyt. a köv. sorban)
>>> (ez a köv. sor) ...majd elájult, de mégse. A természet kényszerítette, hogy magánál legyen, hogy átélje a borzalmak borzalmát, csak azután ájult el félig tébolyultan, hogy a férfi kegyetlen kéjjel, tomboló dühvel picit megnyalta a fülét.
    (Nem önnek!)

    Az õrszoba telefonja felberregett. Az altiszt sápadtan tette le a kagylót. Nem esett jól az utolsó osztriga. Nagyot lélegezve nyúlt a telefonért. Egy pillanattal késõbb arca vörösbe tolult, és remegve lecsapta.
    - Újabb megnyalt fülû nõt találtak a mínusz hatketted és a köbgyök nyolc utca sarkától 52 kilométerre délkeletbalra!
    - Ebben a hónapban ez már az elsõ! - pattant fel nyugodtan Tröcsvók és a falitérképhez lépett, melyen kis zászlócskák mutatták a légypiszkokat a takarítónõnek.

    A fõorvos csak öt percet engedélyezett.
    - Tröcsvók hadnagy vagyok. Hogy érzi magát?
    - Gondolhatja. Azok után... - felelte elhaló hangon a megtámadott nõ, miközben egy 80 kilós súlyzót emelgetett békaügetésben.
    - Perszepersze. Tulajdonképpen melyik fülét nyalták meg?
    A nõ zokogásban tört ki.
    - Kérem - lépett a fõorvos a nyomozóhoz - hagyja magára, még nagyon gyenge. Sajnos nem tudtunk neki vért adni, teli erekkel hozták be, csurig volt.
    Tröcsvók szomorúan bólintott, és elnézte ahogy óvatosan visszadobják ágyába az áldozatot.
    - Nõvér kérem, adjon be neki egy injekciót.
    A nõvér kisietett a szobából, megkerülte az épületet a szakadó esõben, létrát támasztott a falnak, kocogtatott az ablakon és beadta az injekciót. A beteg fel sem szisszent, mikor átvette és aláírta az elismervényt.
    - Néhány napig altatni fogjuk. Iszonyú, hogy miken ment keresztül - magyarázta az orvos.
    A nõ párnája felett negyven centire betongerenda meredt ki a falból. Az orvos intett az aneszteziológusnak, aki megvárta, hogy a nõ elaludjon, aludjon, majd amikor látszott, hogy kezdene felébredni, pisztolyt fogott a füléhez. A lövésre a beteg felpattant, nagyon beverte fejét és eszméletlenül zuhant vissza párnájára. Az orvosok eltakarták a szemüket, ez így volt fair.
    - Tíz dollár a kék negyedcentisre.
    - Húsz a zöld félre.
    - Kettõ a sima barnára.
    - Tartom.
    Aztán a beteg homloka fölé hajoltak.
    - Piros másfél! - tette le a sublert és a vízszintezõt az aneszteziológus csalódottan. - A bank nyert. Vérhólyag.
    - Ez a legegészségesebb - magyarázta a fõorvos Tröcsvókhoz fordulva. - Nem kerül vegyszer a szervezetébe, meg aztán vissza...a természetbe. Környezetkímélés. Persze néha nagy ára van. Most is vesztettem húsz dollárt, azt hittem zöld lesz a folt és fél centis dudormagasságú. Na mindegy, ma még hat lövést kap. Nehéz eltalálni. Nincs kedve beszállni a sebrulettbe?
    - Dehogynincs!

    Reklám
    (Sajnos, muszáj a szponzorok miatt)

    Hálószobai altatógerenda garnitúrák nagy választékban a Cecelégy Köfttõl.
    Ébredjen ránk!

    Újabb lövés dördült.
    - 10 a sárga három milisre!
    - Öt a lila hatra!
    - Hat a lila ötre!
    Jól telt az idõ, amíg...
    - Kérek egy komplett gerendacserét a 24-esbe.
    Tröcsvók ezt már nem várta meg. Felsóhajtott és elindult az áldozat lakására.

    Még õt is megdöbbentette a látvány, a fürdõszoba feldúltsága, a barbár vandalizmus. Látott már egysmást életében, de ez mindenen túltett. Mintha megvadult bölénycsorda száguldott volna végig a helyiségen. A fogkefék közül mindegyik ferdén állt a pohárban, a szappan legalább fél centivel kilógott tartójáról, a samponra még félig sem tekerték vissza a kupakot.
    Tröcsvók nem bírta sokáig nézni mindezt. Szédelegve az ajtóhoz botorkált, amikor hirtelen zajt hallott jobbról, aztán balról is. Fegyveréért kapott és azonnal lõtt!
    Felesleges volt. Csak a hányinger kerülgette.
    A lövésre berontott az altiszt, aki eddig az ajtó elõtt biztosított egy öreg nõt, hogy nem az unokája lánya.
    - Ellopták a krétarajzot? - kérdezte.
    - Nem. Még nem. De lehet, hogy megpróbálják, mert nagyon szép lett - legeltette szemét Tröcsvók.
    - Siessünk nézni.
    És nézték, nagyon gyorsan. Tröcsvók azonban kicsit lemaradt, amikor lehajolt és megszagolta a vonalat.
    - 22-es nyelve van. Ezen kell elindulni.
    - Sovány nyom. Legalább a nevét meg a címét tudnánk a rohadéknak! Ha belegondolok, hogy két... nem is!...három húgom van...szabadlábon...épp most...ó Jézus!
    - Nem szabad erre gondolnod Lyack.
    - Tudom, Lyoe, de amikor eszembe jut...
    - Legalább akkor ne.
    Lyack Huccs nehezen aludt el ezen az éjszakán.

    Reklám

    A kórháziaknál tartósabb (homlokproof!), kavicságyas hálószobai altató gerenda garnitúrák még nagyobb választékban! Tekintse meg bemutatótermünket, próbálja ki, aztán aludjon rá egyet!
    Cecelégy Gömbh - álmai altatója!

    Lyack reggel a gerendaboltból egyenesen Tröcsvókhoz sietett.
    - Fõnök, megnéztem a 22-es nyelvûek nyilvántartását.
    - Hányan vannak?
    - Hárman. Két férfi és még egy.
    Tröcsvók felsóhajtott.
    - Széna a szénakazalban. Évekig se végzünk - és szomorúan töltött magának egy csésze kávét, cukrot tett bele, majd a keverõautomatához lépett. Bedobta a százdollárost. A hatalmas gép felbúgott, ezernyi lámpája kigyúlt, villódzott. Félóra múlva kinyúlt egy fémkar kanalat kérõn. Tröcsvók az acélmarokba helyezte kiskanalát, hozzáemelte a csészét és körkörösen mozgatni kezdte.
    - Jó ez a gép. Nem is tudom, mihez kezdenénk nélküle. Ha arra gondolok, hogy azelõtt két kézzel kellett mindezt...
    - Hát igen. Kemény idõk voltak. Egyik kézben a csésze, másikban a kanál... így nem volt nehéz lerohanni az õrszobákat. Védtelenek voltunk.
    - Szegény Lyim, még ma is élne, ha cukor nélkül issza.

    Reklám

    Egy jó kávékeverõ automata sokba kerül.
    De kettõ, még többe!

    - Azt hallottam, hogy a New York-iak még jobbat kaptak. Az övéké valami csészerögzítõs elven mûködik. Nekik csak a kanalat kell kezelni.
    - Hülyeség. Nem hiszem el. Na, menjél Lyack, és sci-fik helyett inkább kezd olvasgatni a kartotékokat.
    - Most?
    - Igen.
    - De fõnök, a feleségem a kilencedik hónapban van.
    - Mindenki Lyack. Szeptembert írunk. Mégegyszer nem versz át.

    A következõ hetek megfeszített munkával teltek. Lyack Huccs szemei táskásra dagadtak, pillantásai laposak voltak, akár egy pakli kártya, amibõl nem hiányzik. Vagy megvan mind. Lyoe Tröcsvók is kimerült, szemei sokat veszítettek árgusságukból, rosszul nézett ki az ablakon. Mindhiába. A kartotékok halma nehezen apadt.
    - Erõsítést kell kérnünk.
    A fõkapitány azonban csak 400 embert tudott adni. Tröcsvók keserûen nézett végig maroknyi csapatán. Amikor közölte velük, hogy a 22-es nyelvûek kettõnél is többen vannak, moraj zúdult végig a termen, és sokan otthagyták a rendõrséget.
    Már négyszázan sem voltak.

    A polgármester tajtékozva rontott a szobába és Tröcsvók elé csapta az újságot.
    - Látja mi van a címlapon?!
    - Nem. Mi?
    - Mi bizony. A FÜLNYALÓ ÚJBÓL LECSAPOTT; A RENDÕRSÉG ÜLBE TETT KÉZZEL ÜL A BABÉRJAIN; KIÉ LESZ AZ ARANYÉR?
    - Tényleg... már reggel is akartam kérdezni, kié ez a kéz? - emelt fel Tröcsvók az ölébõl egy mellsõ végtagot.
    Csend döbbent.
    - ...az a te kezed, Lyoe...
    - ...akkor egy talánnyal kevesebb...
    - Örülök, hogy kezd magára találni Tröcsvók - mondta a polgármester. - De a fülnyalóra mikor fog?
    - A kartoték módszerrel nagyon lassan haladunk. Nincs más hátra, csapdát kell állítani, csalétekkel.
    - Ugyan! Nem akad olyan õrült, aki ennyit kockáztatna. Vakon rohanni a majdnem biztos fülnyalásba... - szólt közbe Lyack.
    - Márpedig máshogy nem megy. Találj valakit, aztán a sajtó hozza le a nevét, hogy õ lett az idén a Miss Beautifül. Meg a címét, hogy hova lehet gratulálni.

    - ...hk...pföj...placcs...hk...pföj...pluccs...
    A lakásban sötét volt. A csalétek nõ látszólag egykedvûen köpülte a vajat a konyhában, ahogy minden amerikai otthonban éjféltájt. Néha belepillantott a Csináld magad! címû szexkönyvbe. (A rendõrség nem tudta beszerezni a
    Te a vajad
    köpüld magad-
    ot.) Tröcsvók egy tejeshordó mögött guggolt fegyverrel a kézben. Három hete ment ez így. Kezdett zsibbadni a lába.
    - Asszonyom, ma éjjel már biztos nem jön. Elmegyek. Egyet kérnék, jól zárja be az ajtót és az ablakokat.
    - ...pföj...plüccs...meglesz...hk...pföj...ploccs... köhköh...

    Reklám

    Vége a száraz torkú kínnak. Nyálképzõ serkentõszerek vajköpüléshez a város szájában! Csomós & társai
    A sokszorosát nyelheti!

    Egy órával késõbb szirénázó mentõautó vitte az eszméletlen nõt a kórházba, de nem életveszélyes nyálhiány miatt. Hanem tövig nyalt füllel.
    Igaz, nyála se volt már sok.

    Tröcsvók ökölbe szorult kézzel állt a krétarajz elõtt. Lyacknek kellett kifeszegetni ujjait. Aztán lehajoltak mindketten és egy pillanattal késõbb csodálkozva egymásra meredtek.
    - Ennek nem is 22-es a nyelve!
    - Nem. Ez 23-as.
    - Ezek szerint többen vannak.
    - Vagy csak egy, de közben nõ neki. Fiatalkorú lenne a fülnyaló...?
    Elgondolkodva tápászkodtak fel.
    - Milyen huzatos ez a lakás - pillantott körbe Lyack.
    - A fülnyaló profi. Elvitte az összes ajtót és ablakot, hogy ne tudjuk meg melyiken jött be. Csak a spájzzal nem boldogult. Lehet, hogy direkt hagyta meg? Vajon miért?
    - Talán mert ott jött be, a szellõzõn át.
    Nagy nehezen felfeszítették a spájzot. Döbbenetes látvány tárult eléjük. Már tudták, hogyan sikerült a fülnyalónak bejutnia a lakásba. Az áldozat szinte maga ellen hívta ki a sorsot, amikor bezárta az ajtót és az ablakokat.
    A spájzba.

    Az újabb csalétek nõ egykedvûen tilolta a kendert a nappaliban, ahogy minden amerikai otthonban hajnal körül. Néha belepillantott a
    Ha a kendert magad szövöd
    nem lesz ráncos a paplanöd!
    címû útmutatóba. Immár tökéletes volt a leplezés.
    - Asszonyom, elmegyek. Már úgysem jön - kuporodott fel Tröcsvók egy gyapotbála mögül. - Arra kérném, zárja be az ajtót, de ne a spájzba!
    - Hülyének néz fülügyelõ úr?!
    - Jójó...csak....szóval...volt már ebbõl baj.
    A nõ hitetlenkedve csóválta fejét. Méghogy a spájzba, dohogta, miközben bezárta az ajtót a fördõszobába.
    Aztán visszaült IBM-guzsalyához és dalt dúdolt:





    ...ennyire halkan.

    És ebben a pillanatban egy férfi lépett be a frissen levett ajtón. Nesztelenül a nõ háta mögé lopódzott, ám az enyhe légörvény, amit keltett, lesodort egy lenpihét a Toshibatilolóról. Az éktelen csörömpölésre a nõ azonnal megfordult és teljes erõbõl támadója fejére sújtott egy cérnával. A férfi megtántorult az iszonyatos erejû ütéstõl, ami egy bivalyt is leterített volna, õ azonban kezét a talpára szorította, mert átsugárzott teste másik oldalára a fájdalom, és rohanva kibotorkált a lakásból.
    - A sarkon kap taxit! - kiáltott utána a nõ csalárdul. Az utcáról felhallatszott az elfúló hang:
    - ...hajtson a tangens hat az egyediken utca egybe. Nagyon gyorsan! - azzal négykézlábra rogyott. A taxis kiszállt, elõvett egy ostort és hajtani kezdett.
    A nõ megvárta, míg az éjszakában elhal a nyetenye! kurjongatás, az ostorpattogás belevész a sötétbe, aztán azonnal tárcsázta a rendõrséget.

    Tröcsvók hosszasan nyomta a csengõt, az meg az ujját. Nem jött válasz. Elég volt egy pillantást vetnie az ajtóra, rögtön látta, hogy nem tudja kinyitni, bárhogy próbálná. Mégsem hívott segítséget, hiábavaló lett volna. Tudta jól, hogy ezzel az ajtóval a világ legügyesebb lakatosa se boldogulna, ha tíz élete lenne és éjjel nappal ezen dolgozna, akkor sem nyitná ki. Nem azért mert vasalt tölgyfából készült és három acélpánttal is megerõsítették, hisz ezeket a fortély, az ügyes kéz, az okos szerszámok elõbb-utóbb legyûrik, s az ajtó megadón kinyílik, ám csak akkor, és csakis akkor, ha zárva van.
    Ez azonban sarkig tárva állt. Tröcsvók belépett a lakásba és elborzadt. Mindenütt tócsákban állt a vér, még sehol sem ült le. Nagyon gyorsan hajthatott a taxis, életveszélyesen, de ez a közlekedés rendészetiek dolga.
    A lakás amúgy üres volt. Ál néven bérelték. Tröcsvók biztos volt benne, hogy az Ál nem valódi. Bekopogott a szomszédba.
    - Ismeri Mr. Ált?
    - Igen.
    - Le tudná írni, hogyan néz ki?
    - Hogyne. Elég jó megfigyelõnek mondanak. Hát kérem, szája az orra alatt van, vízszintesen. Mindez azonban azonnal megváltozik, ha fekszik. Olyankor egymás mellé kerül az orra és a szája, utóbbi érdekesen függõleges irányultságban. Persze elõfordul, ha nem is gyakran, hogy kézen áll, és orra fölé kerül a szája...
    Tröcsvók vadul jegyzetelt.
    - Orra a szeme alatt van. Csakhogy ez azonnal megváltozik, ha fekszik, márpedig gyakran, naponta fekszik. Ez egy ilyen. Ekkor a szemei egymagasságba kerülnek az orrával, mondhatni mellette vannak. Ám mindez azonnal felborul, mihelyst kézen áll: orra alá kerülnek szemei. De mint már mondtam, ritkán áll kézen...
    - Mindenre kell gondolnunk. Folytassa kérem!
    - Szemei különben sorban vannak, egy vagy kétsoros vonalban, attól függõen, hogy honnan nézi. Ha oldalról, vízszintes e szemsor, a szájra rímelõ, ám csupán elsõ tagja látszódik, a második létét csak találgatni lehet. Még valami. Szemei a homloka alatt vannak.
    - De ha fekszik?
    - Alapos ember maga. Hát akkor a homloka mellé rendezõdnek, nem pedig alá. Mindez azonban csak akkor van így, ha hanyatt fekszik. Ám õ sokszor fordul valamelyik oldalára. Akkor viszont a szemek viszonya válik vertikálissá; ha baloldalán hever, a jobb szeme van fölül, ha a jobbon, a bal szem van magasabban. Egyszerre mindig csak az egyik oldalán fekszik, erre nagyon ügyel, hason meg soha.
    - Ez szûkíti a kört. Mit tud még róla?
    - Hát...homloka a haja alatt van. Úgy fogja közre homlokát a haja és a szeme, mint szemét a homloka és az orra, vagy orrát a szája és a szeme. Hát...ilyen ember. Persze vannak, akik úgy tekintenek rá, hogy az orra inkább a szája felett van, mint szája az orra alatt. Így is lehet. De én már csak olyannak ismerem, ahogy az elõbb mondtam. Tudtam segíteni?
    - Hogyne. Nagyonis. Ezek alapján órák alatt elkapjuk. Ön tényleg remek megfigyelõ.
    - Mindegyik kezén ujjak vannak, ötösével csoportosítva, a feneke feljebb van a térdénél, ha feláll, de...
    - Jójó, köszönöm. Elég az arca. Valami még különösebb? Egy benyomás...?
    - Igen. Látszott rajta...egész lényén, testén, hogy van.
    - Hogy VAN?! - nyúlt meg Tröcsvók arca.
    - Köszönöm kérdését, egy kicsit ma a derekam...
    - Eh, azt állítja, hogy Mr. Ál van?!
    - Igen, úgy tûnt. Persze ez csak amolyan...megérzés.
    - Szóval mégis létezik, nem egy fantomot kergetünk. Hajlandó ezt tanúsítani is?
    - Nézze, nem szeretném, ha hülyének néznének. Mert ugye, ha mégsincs?

    Tröcsvók nem gyõzte dörzsölni a kezeit, hogy végre van egy használható Van Tom rajza. (A holland mesterrel tudták csak feloldani az ellentmondást, ami annyiszor megnehezíti a nyomozói munkát, ha nem fantomról fantomrajz kell.) Másnap
az összes havilap lehozta.

    JELENTKEZZEN, AKI ILYEN!
    KAP VALAMIT!

    Vagy százan jelentkeztek, közöttük azonban csak egy 23-as nyelvû akadt.
    - Tudjuk, hogy még mindig nagyon gyengék, de próbálják felismerni támadójukat - kérte Tröcsvók, miközben átadott a második áldozatnak egy doboz nyálképzõdeszertet.
    A bepólyált homlokú nõk végigfekvõtámaszoztak a férfi elõtt.
    - Nagyon hasonlít rá, de kizárt, hogy õ legyen. Annak sokkal jobban elálltak a fülei, iszonyú volt - mondták és sírva kihátraszaltóztak.
    - Hát akkor...megint csak a csapda marad, csalétekkel.
    - A cérnasújtó nem vállalja, örül, hogy egyszer megúszta száraz cimpával.
    - Akkor olyat kell rávenni, akinek nincs vesztenivalója.
    - Mármint...füle?
    - Mi más? De leplezésnek kapjon két mût.

    A szõke, hóbõrû nõ sápadtan tûrte, hogy fülszereljék.
    - Ne! Ne fordítva. Úgyúgy. Nagyon jó - bólintott Tröcsvók. - A megszólalásig olyan, mintha igazi füle lenne.
    - Mert az.
    - ...szóval...ezért fekete.
    - Igen. Csak néger donor volt, de ahogy a közmondás tartja: a black is beautifül. Persze befesthetjük.
    - Nem kell. Úgyis sötétben lesz. És nehezebben bukkan rá a fülnyaló. Hanem az újságok most már ne helyesbítsenek többször, hogy mégis más az idei fülkirálynõ. Legyen õ külön kategória, a Mrs. Fülledt.

    A lakásban sötét volt. A fekete fülû fehér nõ egykedvûen hágatta a lovakat a nappaliban, ahogy az amerikai otthonok többségében ilyentájt. Néha belepillantott a
    Ha a lovad tetenyészted
    citrompótló sefogyannyi
címû Ménészeti lótudniba, hogy természetesebb legyen. Az ajtókat ezúttal Tröcsvókék szedték le.
    Csigalassan múlt az idõ. A nõ már öt perce tenyésztette a lovakat szüntelenül, amikor végre felbukkant a fülnyaló.
    Tényleg nagyon elálltak a fülei. Hát ezért a kegyetlen hobbi?! Vagy mégsem...?
    Tröcsvók megvárta míg a nõ mögé lép és kezdi kidugni nyelvét.
    - Állj! Maga az! Kiveheti a fülpeckeit, hahh.
    A fülnyaló kirohant a kertbe, de látta, hogy bekerítették. A legszálkásabb lécekkel. Inkább visszajött. Legalább húsz revolver meredt rá.
    - Na adja a kezét - mondta Tröcsvók és kinyitotta a bilincset.
    - Nem!
    - Nem?
    - Nem!
    - Ez az utolsó szava?
    - Ez!
    A pisztolyok tehetetlenül lehanyatlottak. Tröcsvók egy zabbálára roskadt. A fülnyaló sarkon fordult és távozni készült, amikor...
    - Ha már úgyis elmegy, nem hozna egy doboz cigarettát?
    - Elfogyott?
    - Nem. De kevés van.
    - Rendben.
    És amikor visszajött, csattant a bilincs.
    - Fõnök, ez a cigitrükk zseniális volt!
    - Ha nem veszik le a bilincset, többé nem mosok fogat!
    - Majd mi megmossuk.
    - És az orromat is kifújják?!
    Megint fordult a kocka. Döbbent csend lett. Mikor véget ért, Tröcsvók elõvette bicskáját.
    - Látod Lyack, korán ittál a medve bõrére.
    - Ne Lyoe, ne hidd el neki, hogy nem fújja ki!
    - Ez képes rá. Megteszi, hogy nem - és Tröcsvók elnyisszantotta a bilincset. - Viszont - nézett sötéten a fülnyalóra - állítson egy kocsit tele tankkal a ház elé!
    - Ezt inkább én kérem!
    - ...affenébe...
    Öt perc múlva lent állt a kocsi. A fülnyaló óvatosan hátrálva kinyitotta a kocsi ajtaját, és bepattant, de ki is.
    - Mocskos piszkok - sziszegte a földhöz préselten a kiömlött játékharckocsik kupaca alól.

    A polgármester idegesen dobolt ujjaival az ablakpárkányon.
    - Remek ez a Tröcsvók, de ez a próbatétel nagyon nehéz. Nem hiszem, hogy el tudja kapni a fülnyalót. Ideje, hogy repüljön - határozott, mire kilökték az ablakon a rettegettet, akit azonban Tröcsvók elkapott.
    Aztán csak állt, hosszasan, ölében a fülnyalóval, amikor az hirtelen, egyetlen mozdulattal megnyalta a fülét.
    Tröcsvók azonnal elájult, de még volt annyi ereje, hogy visszanyaljon, elõvegye fegyverét és megtisztogassa a töltényeket langyos vízzel...
    A fülnyaló tudta, mi vár rá. Azonnal végigszaladt elõtte az egész élet, ahogy mindenki meséli halála percérõl. õt is megrohanták az emlékek, kettõt kikerült, de a harmadiktól eszébe jutott a gyermekkor, a középkor, az õskor, a vaskor, a fakor, a bokor, a pleisztocén, az eocén és végül a nagy...bumm!
    De az már golyóstul jutott az eszébe.

Köszönetet mondott a:
    - CeceRT, mely világcéggé kinövését eme worstsellernek köszönheti*
    - és a Csomós & társa**



    * A vállalat a novella végére a világ altatógerenda piacának 172 százalékát uralta. (UN Sleepy Statistics)
    ** az 5. negyedévre 60 százalékkal gyorsítottak a csorgási sebességen (International Butterploccsistics)