Érezte, hogy fokozódik benne a buja vágy,
agyát, gerincét elönti a forró lüktetés,
erei majd szétpattannak, akárhogy próbálja, nem tud
úrrá lenni az iszonyat kísértésén,
önkontrollja tehetetlen, akár egy szétolvadó
biztosíték. Vadul megmarkolta a kilincset és
feltépte a fürdõszoba ajtaját.
A nõ szemei tágra kerekedtek a
rémülettõl, támadója borzalmas
látványától. Sikítani akart, de a
férfi gyorsabb volt, kesztyûs keze lecsapott
szájára, akár egy csapda acélkosara, érezte,
hogy a másikkal vadul belemarkol hajába, lassan,
könyörtelenül egyre közelebb húzza magához,
hiába vonaglik, nem szabadul, majd... (folyt. a köv. sorban)
>>> (ez a köv. sor) ...majd elájult, de mégse.
A természet kényszerítette, hogy magánál
legyen, hogy átélje a borzalmak borzalmát, csak
azután ájult el félig tébolyultan, hogy a
férfi kegyetlen kéjjel, tomboló dühvel picit
megnyalta a fülét.
(Nem önnek!)
Az õrszoba telefonja felberregett. Az altiszt sápadtan tette
le a kagylót. Nem esett jól az utolsó osztriga. Nagyot
lélegezve nyúlt a telefonért. Egy pillanattal
késõbb arca vörösbe tolult, és remegve
lecsapta.
- Újabb megnyalt fülû nõt találtak a
mínusz hatketted és a köbgyök nyolc utca
sarkától 52 kilométerre délkeletbalra!
- Ebben a hónapban ez már az elsõ! - pattant fel
nyugodtan Tröcsvók és a falitérképhez
lépett, melyen kis zászlócskák mutatták a
légypiszkokat a takarítónõnek.
A fõorvos csak öt percet engedélyezett.
- Tröcsvók hadnagy vagyok. Hogy érzi
magát?
- Gondolhatja. Azok után... - felelte elhaló hangon a
megtámadott nõ, miközben egy 80 kilós
súlyzót emelgetett békaügetésben.
- Perszepersze. Tulajdonképpen melyik fülét
nyalták meg?
A nõ zokogásban tört ki.
- Kérem - lépett a fõorvos a nyomozóhoz -
hagyja magára, még nagyon gyenge. Sajnos nem tudtunk neki
vért adni, teli erekkel hozták be, csurig volt.
Tröcsvók szomorúan bólintott, és
elnézte ahogy óvatosan visszadobják ágyába
az áldozatot.
- Nõvér kérem, adjon be neki egy
injekciót.
A nõvér kisietett a szobából, megkerülte
az épületet a szakadó esõben, létrát
támasztott a falnak, kocogtatott az ablakon és beadta az
injekciót. A beteg fel sem szisszent, mikor átvette és
aláírta az elismervényt.
- Néhány napig altatni fogjuk. Iszonyú, hogy miken
ment keresztül - magyarázta az orvos.
A nõ párnája felett negyven centire betongerenda
meredt ki a falból. Az orvos intett az aneszteziológusnak, aki
megvárta, hogy a nõ elaludjon, aludjon, majd amikor
látszott, hogy kezdene felébredni, pisztolyt fogott a
füléhez. A lövésre a beteg felpattant, nagyon beverte
fejét és eszméletlenül zuhant vissza
párnájára. Az orvosok eltakarták a szemüket,
ez így volt fair.
- Tíz dollár a kék negyedcentisre.
- Húsz a zöld félre.
- Kettõ a sima barnára.
- Tartom.
Aztán a beteg homloka fölé hajoltak.
- Piros másfél! - tette le a sublert és a
vízszintezõt az aneszteziológus csalódottan. - A
bank nyert. Vérhólyag.
- Ez a legegészségesebb - magyarázta a fõorvos
Tröcsvókhoz fordulva. - Nem kerül vegyszer a
szervezetébe, meg aztán vissza...a természetbe.
Környezetkímélés. Persze néha nagy ára
van. Most is vesztettem húsz dollárt, azt hittem zöld lesz a
folt és fél centis dudormagasságú. Na mindegy, ma
még hat lövést kap. Nehéz eltalálni. Nincs
kedve beszállni a sebrulettbe?
- Dehogynincs!
Reklám
(Sajnos, muszáj a szponzorok miatt)
Hálószobai altatógerenda garnitúrák
nagy választékban a Cecelégy
Köfttõl.
Ébredjen ránk!
Újabb lövés dördült.
- 10 a sárga három milisre!
- Öt a lila hatra!
- Hat a lila ötre!
Jól telt az idõ, amíg...
- Kérek egy komplett gerendacserét a 24-esbe.
Tröcsvók ezt már nem várta meg.
Felsóhajtott és elindult az áldozat
lakására.
Még õt is megdöbbentette a látvány, a
fürdõszoba feldúltsága, a barbár vandalizmus.
Látott már egysmást életében, de ez mindenen
túltett. Mintha megvadult bölénycsorda száguldott
volna végig a helyiségen. A fogkefék közül
mindegyik ferdén állt a pohárban, a szappan
legalább fél centivel kilógott
tartójáról, a samponra még félig sem
tekerték vissza a kupakot.
Tröcsvók nem bírta sokáig nézni mindezt.
Szédelegve az ajtóhoz botorkált, amikor hirtelen zajt
hallott jobbról, aztán balról is.
Fegyveréért kapott és azonnal lõtt!
Felesleges volt. Csak a hányinger kerülgette.
A lövésre berontott az altiszt, aki eddig az ajtó
elõtt biztosított egy öreg nõt, hogy nem az
unokája lánya.
- Ellopták a krétarajzot? - kérdezte.
- Nem. Még nem. De lehet, hogy megpróbálják,
mert nagyon szép lett - legeltette szemét
Tröcsvók.
- Siessünk nézni.
És nézték, nagyon gyorsan. Tröcsvók
azonban kicsit lemaradt, amikor lehajolt és megszagolta a
vonalat.
- 22-es nyelve van. Ezen kell elindulni.
- Sovány nyom. Legalább a nevét meg a
címét tudnánk a rohadéknak! Ha belegondolok, hogy
két... nem is!...három húgom
van...szabadlábon...épp most...ó Jézus!
- Nem szabad erre gondolnod Lyack.
- Tudom, Lyoe, de amikor eszembe jut...
- Legalább akkor ne.
Lyack Huccs nehezen aludt el ezen az éjszakán.
Reklám
A kórháziaknál tartósabb (homlokproof!),
kavicságyas hálószobai altató gerenda
garnitúrák még nagyobb választékban!
Tekintse meg bemutatótermünket, próbálja ki,
aztán aludjon rá egyet!
Cecelégy Gömbh - álmai altatója!
Lyack reggel a gerendaboltból egyenesen Tröcsvókhoz
sietett.
- Fõnök, megnéztem a 22-es nyelvûek
nyilvántartását.
- Hányan vannak?
- Hárman. Két férfi és még egy.
Tröcsvók felsóhajtott.
- Széna a szénakazalban. Évekig se
végzünk - és szomorúan töltött
magának egy csésze kávét, cukrot tett bele, majd a
keverõautomatához lépett. Bedobta a
százdollárost. A hatalmas gép felbúgott, ezernyi
lámpája kigyúlt, villódzott. Félóra
múlva kinyúlt egy fémkar kanalat kérõn.
Tröcsvók az acélmarokba helyezte kiskanalát,
hozzáemelte a csészét és körkörösen
mozgatni kezdte.
- Jó ez a gép. Nem is tudom, mihez kezdenénk
nélküle. Ha arra gondolok, hogy azelõtt két
kézzel kellett mindezt...
- Hát igen. Kemény idõk voltak. Egyik kézben a
csésze, másikban a kanál... így nem volt
nehéz lerohanni az õrszobákat. Védtelenek
voltunk.
- Szegény Lyim, még ma is élne, ha cukor
nélkül issza.
Reklám
Egy jó kávékeverõ automata sokba
kerül.
De kettõ, még többe!
- Azt hallottam, hogy a New York-iak még jobbat kaptak. Az
övéké valami csészerögzítõs elven
mûködik. Nekik csak a kanalat kell kezelni.
- Hülyeség. Nem hiszem el. Na, menjél Lyack, és
sci-fik helyett inkább kezd olvasgatni a kartotékokat.
- Most?
- Igen.
- De fõnök, a feleségem a kilencedik hónapban
van.
- Mindenki Lyack. Szeptembert írunk. Mégegyszer nem versz
át.
A következõ hetek megfeszített munkával teltek.
Lyack Huccs szemei táskásra dagadtak, pillantásai laposak
voltak, akár egy pakli kártya, amibõl nem hiányzik.
Vagy megvan mind. Lyoe Tröcsvók is kimerült, szemei sokat
veszítettek árgusságukból, rosszul nézett ki
az ablakon. Mindhiába. A kartotékok halma nehezen apadt.
- Erõsítést kell kérnünk.
A fõkapitány azonban csak 400 embert tudott adni.
Tröcsvók keserûen nézett végig maroknyi
csapatán. Amikor közölte velük, hogy a 22-es
nyelvûek kettõnél is többen vannak, moraj
zúdult végig a termen, és sokan otthagyták a
rendõrséget.
Már négyszázan sem voltak.
A polgármester tajtékozva rontott a szobába és
Tröcsvók elé csapta az újságot.
- Látja mi van a címlapon?!
- Nem. Mi?
- Mi bizony. A FÜLNYALÓ ÚJBÓL LECSAPOTT; A
RENDÕRSÉG ÜLBE TETT KÉZZEL ÜL A
BABÉRJAIN; KIÉ LESZ AZ ARANYÉR?
- Tényleg... már reggel is akartam kérdezni,
kié ez a kéz? - emelt fel Tröcsvók az
ölébõl egy mellsõ végtagot.
Csend döbbent.
- ...az a te kezed, Lyoe...
- ...akkor egy talánnyal kevesebb...
- Örülök, hogy kezd magára találni
Tröcsvók - mondta a polgármester. - De a
fülnyalóra mikor fog?
- A kartoték módszerrel nagyon lassan haladunk. Nincs
más hátra, csapdát kell állítani,
csalétekkel.
- Ugyan! Nem akad olyan õrült, aki ennyit kockáztatna.
Vakon rohanni a majdnem biztos fülnyalásba... - szólt
közbe Lyack.
- Márpedig máshogy nem megy. Találj valakit,
aztán a sajtó hozza le a nevét, hogy õ lett az
idén a Miss Beautifül. Meg a címét, hogy hova lehet
gratulálni.
- ...hk...pföj...placcs...hk...pföj...pluccs...
A lakásban sötét volt. A csalétek nõ
látszólag egykedvûen köpülte a vajat a
konyhában, ahogy minden amerikai otthonban
éjféltájt. Néha belepillantott a Csináld
magad! címû szexkönyvbe. (A rendõrség nem tudta
beszerezni a
Te a vajad
köpüld magad-
ot.) Tröcsvók egy tejeshordó mögött guggolt
fegyverrel a kézben. Három hete ment ez így. Kezdett
zsibbadni a lába.
- Asszonyom, ma éjjel már biztos nem jön. Elmegyek.
Egyet kérnék, jól zárja be az ajtót
és az ablakokat.
- ...pföj...plüccs...meglesz...hk...pföj...ploccs...
köhköh...
Reklám
Vége a száraz torkú kínnak.
Nyálképzõ serkentõszerek
vajköpüléshez a város szájában!
Csomós & társai
A sokszorosát nyelheti!
Egy órával késõbb
szirénázó mentõautó vitte az
eszméletlen nõt a kórházba, de nem
életveszélyes nyálhiány miatt. Hanem tövig
nyalt füllel.
Igaz, nyála se volt már sok.
Tröcsvók ökölbe szorult kézzel állt a
krétarajz elõtt. Lyacknek kellett kifeszegetni ujjait.
Aztán lehajoltak mindketten és egy pillanattal
késõbb csodálkozva egymásra meredtek.
- Ennek nem is 22-es a nyelve!
- Nem. Ez 23-as.
- Ezek szerint többen vannak.
- Vagy csak egy, de közben nõ neki. Fiatalkorú lenne a
fülnyaló...?
Elgondolkodva tápászkodtak fel.
- Milyen huzatos ez a lakás - pillantott körbe Lyack.
- A fülnyaló profi. Elvitte az összes ajtót
és ablakot, hogy ne tudjuk meg melyiken jött be. Csak a
spájzzal nem boldogult. Lehet, hogy direkt hagyta meg? Vajon
miért?
- Talán mert ott jött be, a szellõzõn
át.
Nagy nehezen felfeszítették a spájzot.
Döbbenetes látvány tárult eléjük.
Már tudták, hogyan sikerült a fülnyalónak
bejutnia a lakásba. Az áldozat szinte maga ellen hívta ki
a sorsot, amikor bezárta az ajtót és az ablakokat.
A spájzba.
Az újabb csalétek nõ egykedvûen tilolta a
kendert a nappaliban, ahogy minden amerikai otthonban hajnal körül.
Néha belepillantott a
Ha a kendert magad szövöd
nem lesz ráncos a paplanöd!
címû útmutatóba. Immár
tökéletes volt a leplezés.
- Asszonyom, elmegyek. Már úgysem jön - kuporodott fel
Tröcsvók egy gyapotbála mögül. - Arra
kérném, zárja be az ajtót, de ne a
spájzba!
- Hülyének néz fülügyelõ
úr?!
- Jójó...csak....szóval...volt már
ebbõl baj.
A nõ hitetlenkedve csóválta fejét.
Méghogy a spájzba, dohogta, miközben bezárta az
ajtót a fördõszobába.
Aztán visszaült IBM-guzsalyához és dalt
dúdolt:
...ennyire halkan.
És ebben a pillanatban egy férfi lépett be a frissen
levett ajtón. Nesztelenül a nõ háta mögé
lopódzott, ám az enyhe légörvény, amit
keltett, lesodort egy lenpihét a Toshibatilolóról. Az
éktelen csörömpölésre a nõ azonnal
megfordult és teljes erõbõl támadója
fejére sújtott egy cérnával. A férfi
megtántorult az iszonyatos erejû ütéstõl, ami
egy bivalyt is leterített volna, õ azonban kezét a
talpára szorította, mert átsugárzott teste
másik oldalára a fájdalom, és rohanva
kibotorkált a lakásból.
- A sarkon kap taxit! - kiáltott utána a nõ
csalárdul. Az utcáról felhallatszott az
elfúló hang:
- ...hajtson a tangens hat az egyediken utca egybe. Nagyon gyorsan! -
azzal négykézlábra rogyott. A taxis kiszállt,
elõvett egy ostort és hajtani kezdett.
A nõ megvárta, míg az éjszakában elhal
a nyetenye! kurjongatás, az ostorpattogás belevész a
sötétbe, aztán azonnal tárcsázta a
rendõrséget.
Tröcsvók hosszasan nyomta a csengõt, az meg az
ujját. Nem jött válasz. Elég volt egy
pillantást vetnie az ajtóra, rögtön látta, hogy
nem tudja kinyitni, bárhogy próbálná. Mégsem
hívott segítséget, hiábavaló lett volna.
Tudta jól, hogy ezzel az ajtóval a világ legügyesebb
lakatosa se boldogulna, ha tíz élete lenne és éjjel
nappal ezen dolgozna, akkor sem nyitná ki. Nem azért mert vasalt
tölgyfából készült és három
acélpánttal is megerõsítették, hisz ezeket a
fortély, az ügyes kéz, az okos szerszámok
elõbb-utóbb legyûrik, s az ajtó megadón
kinyílik, ám csak akkor, és csakis akkor, ha zárva
van.
Ez azonban sarkig tárva állt. Tröcsvók
belépett a lakásba és elborzadt. Mindenütt
tócsákban állt a vér, még sehol sem ült
le. Nagyon gyorsan hajthatott a taxis, életveszélyesen, de ez a
közlekedés rendészetiek dolga.
A lakás amúgy üres volt. Ál néven
bérelték. Tröcsvók biztos volt benne, hogy az
Ál nem valódi. Bekopogott a szomszédba.
- Ismeri Mr. Ált?
- Igen.
- Le tudná írni, hogyan néz ki?
- Hogyne. Elég jó megfigyelõnek mondanak. Hát
kérem, szája az orra alatt van, vízszintesen. Mindez
azonban azonnal megváltozik, ha fekszik. Olyankor egymás
mellé kerül az orra és a szája, utóbbi
érdekesen függõleges irányultságban. Persze
elõfordul, ha nem is gyakran, hogy kézen áll, és
orra fölé kerül a szája...
Tröcsvók vadul jegyzetelt.
- Orra a szeme alatt van. Csakhogy ez azonnal megváltozik, ha
fekszik, márpedig gyakran, naponta fekszik. Ez egy ilyen. Ekkor a szemei
egymagasságba kerülnek az orrával, mondhatni mellette
vannak. Ám mindez azonnal felborul, mihelyst kézen áll:
orra alá kerülnek szemei. De mint már mondtam, ritkán
áll kézen...
- Mindenre kell gondolnunk. Folytassa kérem!
- Szemei különben sorban vannak, egy vagy kétsoros
vonalban, attól függõen, hogy honnan nézi. Ha
oldalról, vízszintes e szemsor, a szájra
rímelõ, ám csupán elsõ tagja
látszódik, a második létét csak
találgatni lehet. Még valami. Szemei a homloka alatt
vannak.
- De ha fekszik?
- Alapos ember maga. Hát akkor a homloka mellé
rendezõdnek, nem pedig alá. Mindez azonban csak akkor van
így, ha hanyatt fekszik. Ám õ sokszor fordul valamelyik
oldalára. Akkor viszont a szemek viszonya válik
vertikálissá; ha baloldalán hever, a jobb szeme van
fölül, ha a jobbon, a bal szem van magasabban. Egyszerre mindig csak
az egyik oldalán fekszik, erre nagyon ügyel, hason meg soha.
- Ez szûkíti a kört. Mit tud még
róla?
- Hát...homloka a haja alatt van. Úgy fogja közre
homlokát a haja és a szeme, mint szemét a homloka
és az orra, vagy orrát a szája és a szeme.
Hát...ilyen ember. Persze vannak, akik úgy tekintenek rá,
hogy az orra inkább a szája felett van, mint szája az orra
alatt. Így is lehet. De én már csak olyannak ismerem,
ahogy az elõbb mondtam. Tudtam segíteni?
- Hogyne. Nagyonis. Ezek alapján órák alatt elkapjuk.
Ön tényleg remek megfigyelõ.
- Mindegyik kezén ujjak vannak, ötösével
csoportosítva, a feneke feljebb van a térdénél, ha
feláll, de...
- Jójó, köszönöm. Elég az arca. Valami
még különösebb? Egy benyomás...?
- Igen. Látszott rajta...egész lényén,
testén, hogy van.
- Hogy VAN?! - nyúlt meg Tröcsvók arca.
- Köszönöm kérdését, egy kicsit ma a
derekam...
- Eh, azt állítja, hogy Mr. Ál van?!
- Igen, úgy tûnt. Persze ez csak
amolyan...megérzés.
- Szóval mégis létezik, nem egy fantomot
kergetünk. Hajlandó ezt tanúsítani is?
- Nézze, nem szeretném, ha hülyének
néznének. Mert ugye, ha mégsincs?
Tröcsvók nem gyõzte dörzsölni a kezeit, hogy
végre van egy használható Van Tom rajza. (A holland
mesterrel tudták csak feloldani az ellentmondást, ami annyiszor
megnehezíti a nyomozói munkát, ha nem fantomról
fantomrajz kell.) Másnap
az összes havilap lehozta.
JELENTKEZZEN, AKI ILYEN!
KAP VALAMIT!
Vagy százan jelentkeztek, közöttük azonban csak egy
23-as nyelvû akadt.
- Tudjuk, hogy még mindig nagyon gyengék, de
próbálják felismerni támadójukat -
kérte Tröcsvók, miközben átadott a
második áldozatnak egy doboz
nyálképzõdeszertet.
A bepólyált homlokú nõk
végigfekvõtámaszoztak a férfi elõtt.
- Nagyon hasonlít rá, de kizárt, hogy õ
legyen. Annak sokkal jobban elálltak a fülei, iszonyú volt -
mondták és sírva kihátraszaltóztak.
- Hát akkor...megint csak a csapda marad,
csalétekkel.
- A cérnasújtó nem vállalja, örül,
hogy egyszer megúszta száraz cimpával.
- Akkor olyat kell rávenni, akinek nincs
vesztenivalója.
- Mármint...füle?
- Mi más? De leplezésnek kapjon két mût.
A szõke, hóbõrû nõ sápadtan
tûrte, hogy fülszereljék.
- Ne! Ne fordítva. Úgyúgy. Nagyon jó -
bólintott Tröcsvók. - A megszólalásig olyan,
mintha igazi füle lenne.
- Mert az.
- ...szóval...ezért fekete.
- Igen. Csak néger donor volt, de ahogy a közmondás
tartja: a black is beautifül. Persze befesthetjük.
- Nem kell. Úgyis sötétben lesz. És nehezebben
bukkan rá a fülnyaló. Hanem az újságok most
már ne helyesbítsenek többször, hogy mégis
más az idei fülkirálynõ. Legyen õ
külön kategória, a Mrs. Fülledt.
A lakásban sötét volt. A fekete fülû
fehér nõ egykedvûen hágatta a lovakat a nappaliban,
ahogy az amerikai otthonok többségében ilyentájt.
Néha belepillantott a
Ha a lovad tetenyészted
citrompótló sefogyannyi
címû Ménészeti lótudniba, hogy
természetesebb legyen. Az ajtókat ezúttal
Tröcsvókék szedték le.
Csigalassan múlt az idõ. A nõ már öt
perce tenyésztette a lovakat szüntelenül, amikor végre
felbukkant a fülnyaló.
Tényleg nagyon elálltak a fülei. Hát
ezért a kegyetlen hobbi?! Vagy mégsem...?
Tröcsvók megvárta míg a nõ
mögé lép és kezdi kidugni nyelvét.
- Állj! Maga az! Kiveheti a fülpeckeit, hahh.
A fülnyaló kirohant a kertbe, de látta, hogy
bekerítették. A legszálkásabb lécekkel.
Inkább visszajött. Legalább húsz revolver meredt
rá.
- Na adja a kezét - mondta Tröcsvók és
kinyitotta a bilincset.
- Nem!
- Nem?
- Nem!
- Ez az utolsó szava?
- Ez!
A pisztolyok tehetetlenül lehanyatlottak. Tröcsvók egy
zabbálára roskadt. A fülnyaló sarkon fordult
és távozni készült, amikor...
- Ha már úgyis elmegy, nem hozna egy doboz
cigarettát?
- Elfogyott?
- Nem. De kevés van.
- Rendben.
És amikor visszajött, csattant a bilincs.
- Fõnök, ez a cigitrükk zseniális volt!
- Ha nem veszik le a bilincset, többé nem mosok fogat!
- Majd mi megmossuk.
- És az orromat is kifújják?!
Megint fordult a kocka. Döbbent csend lett. Mikor véget
ért, Tröcsvók elõvette
bicskáját.
- Látod Lyack, korán ittál a medve
bõrére.
- Ne Lyoe, ne hidd el neki, hogy nem fújja ki!
- Ez képes rá. Megteszi, hogy nem - és
Tröcsvók elnyisszantotta a bilincset. - Viszont - nézett
sötéten a fülnyalóra - állítson egy
kocsit tele tankkal a ház elé!
- Ezt inkább én kérem!
- ...affenébe...
Öt perc múlva lent állt a kocsi. A fülnyaló
óvatosan hátrálva kinyitotta a kocsi ajtaját,
és bepattant, de ki is.
- Mocskos piszkok - sziszegte a földhöz préselten a
kiömlött játékharckocsik kupaca alól.
A polgármester idegesen dobolt ujjaival az
ablakpárkányon.
- Remek ez a Tröcsvók, de ez a próbatétel nagyon
nehéz. Nem hiszem, hogy el tudja kapni a fülnyalót. Ideje,
hogy repüljön - határozott, mire kilökték az
ablakon a rettegettet, akit azonban Tröcsvók elkapott.
Aztán csak állt, hosszasan, ölében a
fülnyalóval, amikor az hirtelen, egyetlen mozdulattal megnyalta a
fülét.
Tröcsvók azonnal elájult, de még volt annyi
ereje, hogy visszanyaljon, elõvegye fegyverét és
megtisztogassa a töltényeket langyos vízzel...
A fülnyaló tudta, mi vár rá. Azonnal
végigszaladt elõtte az egész élet, ahogy mindenki
meséli halála percérõl. õt is
megrohanták az emlékek, kettõt kikerült, de a
harmadiktól eszébe jutott a gyermekkor, a középkor,
az õskor, a vaskor, a fakor, a bokor, a pleisztocén, az
eocén és végül a nagy...bumm!
De az már golyóstul jutott az eszébe.