Wágner B. György: A látható ember

(Benne van a Sarah bugyibanban is.)

    - Önök árulnak láthatatlanná tevõ pirulát?
    - Igen.
    - Kérnék egy dobozzal.
    - Melyikbõl?
    - Többfajta is van?
    - Hogyne. Ez itt a legolcsóbb, ez csak homályosít. Ez a sziluettezõ, ez a legdrágább pedig teljesen eltüntet.
    - Akkor abból adjon.
    - Parancsoljon.
    - Nade ebben semmi sincs!
    - Akkor jó.
    - Ugyan mi?!
    - A tabletta. Ön nyilván azért mondja, hogy semmi sincs a dobozban, mert nem látja a tablettákat. Tehát még jók, mert ha lejár a szavatosság, kezdenek meglátszani és pirul a pirula.
    - Akkor ezek láthatatlan tabletták?
    - Persze. Ha a láthatatlanná tevõ tabletta látható lenne, akkor lenyelés után is látszana a hasában. Mi nem árulunk bóvlit.
    - Hát jó. Kérek egy pohár vizet.
    - Mielõtt eltûnne, megkérném, hogy fizessen.
    - És ha nem hat a tabletta?
    - Már hogyne hatna. Látja ezt a hosszú sort a háta mögött?
    - Nem.
    - Na látja. Ezek itt mind újabb pirulákért állnak sorban.
    - És maga hogyan látja õket?
    - Én se látom õket, de sejtem, hogy itt vannak. Most a maga mögött állót kérdezem: Mit parancsol?
    - ...öt doboz Invizibült kérek...
    - Na?!
    - Ugyan már! Maga a hátam mögé rohant és onnan válaszolt.
    - ...tehát észrevette. Hát akkor most figyeljen! Beveszek egy pirulát és hopp!...hol vagyok?
    - Leguggolt a pult mögé.
    - De lát?
    - Nem.
    - Na látja. Most beveszem az ellenszérumot és hopp...itt vagyok!
    - Nézze, elbújni én is tudok.
    - Akkor most figyeljen! ...Na?...lát?
    - Nem. De felkapcsolhatná a villanyt.
    - Szóval ezt is észrevette. Jó szeme van. És remélem annak már tényleg hinni fog. Álljon a tükör elé, és úgy vegye be a pirulát.
    - Hogy vegyem be, amikor nem látom?
    - Majd én bedobom a szájába. Áááá....így. Látja még magát?
    - Igen.
    - És most?
    - Nem látom, mert befogja a szemem.
    - Jaj, ne haragudjon, véletlen volt. Felcsúszott a kezem. Na akkor most figyelje a tükröt. Látja még magát?
    - Nem.
    - Elhiszi végre, hogy hat a tabletta?
    - Nem igazán.
    - És miért nem?
    - Mert maga a falnak fordította a tükröt.
    - Hát persze, hogy a falnak fordítottam, hiszen már úgyse látná magát benne!
    - Hátha mégis.
    - De ha mondom, hogy nem. Hiszen már én se látom magát. Hol van?
    - Na jó. Azt hiszem, mégsem veszek öntõl tablettát.
    - De már bevett egyet.
    - Akkor azt az egyet kifizetem.
    - Az egész dobozt ki kell fizetnie, hiszen hiányszik belõle.
    - Úgyse veszi észre senki. Majd eladja másnak.
    - Én nem csapom be a vevõket! Felbontott dobozt pedig nem árulhatok higiéniai okokból. Egyébként sem hinné el senki, hogy a dobozban megvan mind a tíz tabletta.
    - Szóval tíz volt benne?
    - Tíz.
    - Ebben most is tíz van.
    - Már hogy lenne, amikor magába bedobtam egyet.
    - Számolja csak meg!
    - Kettõ, négy, hat, nyolc, kilenc.
    - Tíz.
    - Kilenc.
    - Meg egy ott a sarokban.
    - Ott pont nincs.
    - Nincs? Na figyeljen, mondja, hogy áááá, hopp! Hova tûnt?
    - Itt vagyok maga elõtt.
    - Nem látom.
    - Na látja, mégis hat.
    - Hétezerkétszázat kapok.
    - Rendben. De kinek adjam oda?
    - Nekem.
    - Hogyan, ha nem látom?
    - Csak tartsa fel a pénzt, majd elveszem.
    - És ha a mögöttem álló hirtelen kikapja a kezembõl és elrohan?
    - Azt én utol érem. Maga mögött épp egy sánta áll.
    - Honnan tudja?
    - Hallottam bejönni. Régi vevõ.
    - De lökhajtásos mankójú.
    - Ez hülyeség.
    - Az. De mondja csak, mennyi idõre tesz láthatatlanná a pirula?
    - Két órára.
    - Akkor ez hibás. Maga csak két percre tûnt el, megint látom.
    - Persze, hogy lát, hiszen bevettem közben egy Vizibül ellenpirulát.
    - Nem is láttam.
    - Már hogy láthatta volna, mikor láthatatlan voltam.
    - És az ellenpirula is láthatatlan?
    - Még láthatatlanabb, mint az Invizibül, mivel a doboza is az. Hiszen elárulná azt, aki magánál hordja, márpedig csak olyasvalaki hordja magánál, aki nem látszik.
    - Értem.
    - De most már jó lenne, ha fizetne, mert kezd a sor türelmetlenkedni.
    - Nem látszik rajtuk.
    - Akkor is szeretnék zárni. Sajnálom, hölgyeim és uraim, holnap is lesz nap!
    - Minek bökdös azzal a vasvillával?
    - Biztonsági intézkedés. Vevõtlenítem a boltot, nehogy bezárjak valakit.
    - De engem miért kell döfködni?
    - Bocsánat, nem látom. Jobb lesz, ha addig a sarokba áll, ott már megböködtem.
    - Ne döfködjön már!
    - Ne haragudjon, azt hittem a másik sarokban van.
    - Au. Jaj. Hrötty.
    - Ejnye, nem agyonnyomta egy vizibül-bála?
    - Nem. Maga bökött a földre.
    - Na jó. Vegyen be ebbõl egy szemet.
    - Jaj!
    - Mi baj?
    - Nem látok!
    - Hát persze, hogy nem. Ez a vakító lényege. 2650 lesz plusz a fehér bot. Itt a katalógus, válasszon kedvére.
    - Jaj! Jaj!
    - Kezd az idegeimre menni ezzel a jajgatással. Ha nem hagyja abba, kap egy némítót is.
    - Áááá!
    - Hopp.
    - ...mm....mmm...
    - Én pedig beveszek egy jelentvégítõt. Afrancba! Ez hosszító!

    Rengetegen kérdezik, hogy ha az árus jelenthosszítót vett be, miért lett mégis vége?
    Nos, nem kérdezik rengetegen. De ha már fölmerült, válaszoljunk. Tehát azért lett vége:
    1.) mert mégis végítõt vett be, csak éppen késõn vette észre, hogy hosszítós dobozból?
    2.) mert mégis hosszítót vett be, de csak kétmondatost?
    3.) mert mégis végítõt vett be, de hosszító ízût.
    4.) mert mégis hosszítót vett be, és ez a hosszulás?
    Önök szerint hol az igazság?
    Odaát?