Átlõtt nyálú lány - II (tú)!

(Wágner B. György változata)

    Elõ+jegyzés: Laár András és Dolák-Saly Róbert nyálas balladájának szépsége szíven találta az agyamat, s bár nem szoktam mások ötleteibõl (pláne nyálából) meríteni, ezúttal nem tudtam ellenállni. Így aztán a dal vége nem úgy van, már csak azért sem, mert nincs. Mármint vége nincs, csak folytatása. Íme a Dél-Budán meghonosodott végtelen folytatásváltozat:


A nyálnak a sírjánál egy emléktábla arra int,
Itt van a hely, ahol Méri többé soha nem sercint.
Pedig van még bõven nyál ennél a Méri lánynál
Több, mint a sok silánynál, ó ki tudja, hogy hánynál?

(Bárki: lefele, ill. kicsit elõre.)

Nem mondhatni, hogy a Méri, a nyálát túl szûken méri.
Sajnálja a lelõttet, de eszik bõven befõttet,
Egy nap aztán megint köpött, de megint eldördült a colt,
Csak annyit hallott a fülével, hogy a nyála felsikolt.

De a nyál nem érte meg a halálát,
vére elöntötte Mé-éri lábát,
Utolsókat rúgta a lányba,
Aki sárgalapot tartott a nyálba.

A lány nyála csak nem tanult, és még tovább rugdosott,
Méri pedig piroslapra írta fel az undokot,
Ez se használt, és immár a lány kezében dördült colt,
A nyál többé nem mozdult, nem mozdult, mert halott volt!

/: Így lett-õ egy nyálát lelõtt nõ,
Szíve meg keményedett, mint a fogkõ,
Tisztelegve a hûlõ nyál elõtt,
Megvetette magát, és köpött.

Az újabb nyál aztán megint pisztolygolyóért remeg,
Ha más nem lõ, akkor õ, s a reggelt nyál nem éri meg,
Egyre régebb óta hívják úgy hogy a nyál lyuggató,
A más nyálának sem kegyelmez - ez nem túl megnyugtató.

Évek teltek el így lassan, egyfolytában nyálat ölt,
és kiköpött szégyenében, hogy már megint öldökölt,
ám egy napon szembe fújt a nagyon vadnyugati szél
visszacsapta szájába a nyált mirõl e dal beszél.

így lett õ egy nyálát lenyelt nõ,
gyomra meg telt, akár egy teknõ,
s béka nõtt a nyáltól hasába,
békanyálas lett Méri nyála.

Nem bírta a békanyálat, megint köpött méretest,
túlszárnyalva a múltkori rosszemlékû méterest,
meghallotta ezt a Jimmy, s megint eldördült a colt,
Méri füle pedig hallja, hogy a nyála felsicolt.

De a nyál nem lelte halálát,
Körbefolyta a Méri lábát,
Utolsókat rúgta a lányba,
Õ pedig lõtt, bele a nyálba.:/

Így lett õ egy nyálát lelõtt nõ,
szíve meg keményedett... (azaz: folytatás a 10. strófától és akkor örökzöld lesz ez a békanyálas sláger, s hosszabb, mint a Toldi.)