MiG-23 FLOGGER

A MiG-23-ast nagy manôverezô képességû elfogóvadásznak tervezték, amely minden szempontból képes felülmúlni és felváltani a MiG-21-est. A változtatható szárnnyilazás segítségével nemcsak a fel- és leszálló jellemzôk, hanem a manôverezôképesség is javult. Már a korai változatok is alkalmasak voltak korlátozott földi csapás mérésére, majd késôbb speciális földi támadó változatokat is kialakítottak.

A MiG-23-as vadászváltozatainak 10 alfajából ( a BN és a MiG-27 kivételével ) kb. 5000 darabot gyártottak, tehát elterjedt típusnak számít. A 8 vadászbombázó változatból mintegy 800 db-ot gyártottak a Szovjetunióban és 100-at Indiában.

Történet

A MiG iroda a nagyteljesítményû MiG-21-es megalkotása után egy olyan gép kifejlesztésén kezdett el gondolkodni, amelynél a nagy teljesítmény jó manôverezôképességgel és rövid fel- és leszálló képességgel is párosul. Ez a kombináció azonban eléggé nehezen kivitelezhetônek bizonyult.

Ebben az idôben két szárnyforma volt használatban. Mind a delta, mind az erôsen hátranyilazott szárny nagy le- és felszálló úthosszt követelt és a leszállásnál magas megközelítési sebesség és nagy állásszög volt szükséges. Ugyanakkor a radar és az elektronikai berendezések nehezek voltak, a hajtómûvek pedig kevés teljesítményt nyújtottak és nagy volt az üzemanyag fogyasztásuk. Ahhoz, hogy egy minden idôben jól alkalmazható elfogóvadászt alkothassanak nagy hatótávolságú radarral és rakétákkal felszerelve, valamint elég nagy belsô üzemanyagkészlettel a szükséges hatótávolsághoz a gép tömegét kellett jelentôsen megnövelni, de ez a teljesítmény rovására ment és így újabb zsákutcába kerültek a tervezôk.

Számtalan megoldással próbálkoztak a tervezôk ezeknek a problémáknak a megoldására. Voltak kevésbé, illetve még jobban hátranyilazott szárnyú gépek, kifejlesztettek nagyobb felhajtóerôt termelô segédeszközöket. A legkülönlegesebb megoldás az volt, hogy a fôhajtómû mellé további kisebb emelô hajtómûveket építettek be a gép törzsébe, hogy ezzel csökkentség a felszállási úthosszt. Végül is a probléma megoldását a változtatható szárnnyilazás hozta meg, amely egyenes szárnyakat alkalmaz a fel/leszállásokhoz és nyilazott szárnyakat a nagyobb sebességû repülésekhez.

Mivel a szovjet igények magasabbak voltak, mint amit egy korszerûsített MiG-21- es ki tudott volna elégíteni, a MiG iroda párhuzamosan két új prototípus fejlesztésébe kezdett az egyik gép deltaszárnyakkal volt felszerelve és a törzsbe egy menethajtómû és két kisebb emelôhajtómû lett beépítve. A másik gép változtatható szárnnyilazású szárnyakkal rendelkezett. Mindkét gép a MiG-ekre addig nem jellemzô oldalsó levegô beömlônyílásokkal és majdnem azonos farokrésszel rendelkezett.

A 23-01 Prototípus vagy MiG-23 PD ( UVP ) Faithless utánégetôs Tumanszkij R-27-300 hajtómûvel ( 51/76 kN ) és két Koliesov RD-36-35 emelôhajtómûvel ( 22.6 kN darabonként ) felszerelt prototípus volt. Az emelôhajtómûvek a pilótafülke mögé közel a gép tömegközéppontjába kerültek beépítésre. A prototípust 1965-67. között fejlesztették ki és az elsô repülést 1967. április 3-án végezte P. M. Osztyapenkó pilótával. A gép félkör alakú levegôbeömlô nyílásai a gép két oldalán lettek elhelyezve, térfogatukat egy mozgatható kúp szabályozta. A gép törzse alatti fixen beépített stabilizátort a MiG-21-estôl kölcsönözték a tervezôk. Az emelô hajtómûvek levegô beömlônyílásai a törzs tetején a függôleges vezérsík elôtt voltak találhatóak zárható fedelû nyílások alatt. Az emelô fúvókák a fôfutómûvek mellett lettek elhelyezve. A MiG-21-eséhez hasonló deltaszárny SZPSZ határréteg lefúvó rendszerrel lett ellátva. A gép törzse alá egy kétcsövû 23 mm-es GSh-23 L 23 23 mm-es gépágyú lett beépítve, a szárnyak alá pedig egy-egy R-23 ( AA-7 Apex ) rakéta felszerelését tervezték. Az emelôhajtómûvek és az SZPSZ rendszer segítségével a gép mintegy 180-200 m után képes volt felszállni, míg a leszállás utáni kigurulás 250 m-t vett igénybe. Bár a gép fel- és leszálló tulajdonságai kielégítôek voltak, az emelôhajtómûvek nagy holtsúlyt jelentettek ami jelentôsen csökkentette az üzemanyag kapacitást és számos egyéb hiba is jelentkezett, ami miatt a típust 14 felszállás után leállították.

A 23-11 Prototípus a változtatható szárnnyilazás tesztelésére lett kifejlesztve. A törzs és a farokrész majdnem azonos a 23-01-esével, de a levegô beömlônyílások téglalap alakúak, hasonlóak az amerikai Phantom-éhoz. Az R-27 F-300 hajtómû amely 50 kN teljesítményt adott tisztán és 75 kN-t utánégetôvel és a változtatható felsôszárnyas konstrukció teljesen új fejlesztés volt. A szárnyak húrhosszának 11 %-ánál egy-egy tengely lett elhelyezve, amely lehetôvé teszi a külsô rész nyilazásának változtatását 16 és 72 fok között. A szárny szöge kézzel volt állítható minimum, maximum és a középsô 45 fokos állásban. A törzs hátsó rész alá egy nagyméretû függôleges stabilizátor lett beépítve, hogy növelje a hosszirányú stabilitást a különbözô sebességtartományokon és a szárnyállítás közben. Ez a stabilizátor le és felszállás közben a menetirány szerinti jobb oldalra felhajtható. A 23-11-est a 23-01-essel párhuzamosan építették és 1967. június 10-én szállt fel elôször A. V. Fedotov pilótával. A konstrukció sikeresnek bizonyult, így további két prototípust építettek 23-11/2 és /3 jelzéssel, amelyek csatlakoztak a teszt programhoz. Késôbb felszerelésre került a fejlesztett R-27 F2-300 hajtómû is. Mivel ez a prototípus eleget tett a fejlesztôk elvárásainak, így ez lett a MiG-23-as prototípusa.

Típusváltozatok

MiG-23 S Flogger A

Az elsô sorozatban gyártott változat. Tulajdonképpen egy próbaszéria.

Több tekintetben is különbözött a prototípusoktól. Új üvegszálas radarkúppal és TP-23-as infravörös érzékelôvel szerelték fel. A törzs alá a GSh-23 L típusú gépágyút szereltek.

A típust az új Sapfir-23 ( S-23 High Lark ) radarral készültek rendszerbeállítani, de annak késése miatt a MiG-21 MF kisebb hatótávolságú Sapfir-21 ( RP-22 Jay Bird ) radarjával szerelték fel.

A kisebb teljesítményû radar miatt csak R-3 R és SZ vagy R-13 M ( AA-2 Atoll ) légiharc rakéták hordozására volt alkalmas ( max. négy ). A földi célok elleni fegyverzet SZ-8 és SZ-24 nem irányított rakétákból, irányított Kh-66, vagy Kh-23 ( AS-7 Kerry ) rakétákból, vagy különbözô max. 500 kg tömegû légibombákból állt. Az irányított Kh-66, Kh-23 rakéták alkalmazásához a gépre egy DELTA NM típusú irányító konténert kellett a törzs alatti jobb oldali függesztôpontra függeszteni.

A típus hajtómûvét R-27 F2M-300-ra cserélték, amelynek tolóereje normál üzemmódban 67.6, míg utánégetôvel 98.6 kN.

A gyártás 1969. tavaszától 1970. végéig tartott és mintegy 50 darabot gyártottak ebbôl a változatból. Ezek mindegyike a Szovjetunióban maradt.

A prototípusok berepülése során viszonylag kevés baleset történt, de az 50 db-os elôszéria gépeinek jelentôs hányada megsemmisült. A baleseti statisztika még a szovjetek szerint is rosszabb volt, mint az F-104 Starfighter-é, amit nyugaton csak özvegycsinálóként emlegettek. A sorozatgyártást a sok hiba miatt elôször törölni akarták, de végül politikai befolyással sikerült a tömeggyártást beindítani.

MiG-23 M Flogger B

Az elsô igazi sorozatban gyártott vadászváltozatú MiG-23-as.

A törzs két oldalán elhelyezett levegôbeömlô nyílások lehetôséget adnak az orrban egy nagyteljesítményû radar elhelyezésére. A futók a törzsbe húzhatók be, mert a tôben elforgatható szárnyak miatt a szárnytôben nincs elég hely erre. A törzs hátsó része és a függôleges vezérsík új formát kapott. A függôleges vezérsík és a törzs találkozásánál egy hosszan elôrenyúló részt alakítottak ki. A típust új, nagyobb területû és kitéríthetôségû féklapokkal szerelték fel. A korábbi középszárnnyal ellentétben ( a MiG-21-el bezárólag ) a MiG-23-as felsôszárnyas. A szárnyak nyilazottsága 16-72 fok között változtatható három állásban. Az új szárnyak farkasfog kiképzéssel és 4 részes kitéríthetô orrsegédszárnnyal rendelkeznek. A farkasfog nagy állásszög esetén, amikor a szárnyak teljesen hátranyilazottak örvénylést kelt ami megerôsíti a szárny körüli levegôáramlást, meggátolva ezzel a levegô leválását a szárnyról. A variaszárny segíti a fel és leszállásnál kis sebességnél való manôverezést, ugyanakkor lehetôvé teszi a 2 M ( a hangsebesség kétszerese ) elérését, sôt túlszárnyalását is. A nyilazott szárnyak a hangsebesség körüli és az azt meghaladó sebességtartományban sokkal jobban viselik a terhelést, mint az egyenes szárnyak; kisebb a légellenállásuk és javítják a gép stabilitását. Minél kisebb a minimális sebesség, annál kisebb a fel/leszálló sebesség és ezzel együtt a fel/leszálló úthossz is. A szárnyak nemcsak 16, 45 és 72 fokos hanem bármely közbeesô állásban is rögzíthetôek.

A gépet felszerelték egy állásszöghatároló rendszerrel, amely villogó fénnyel figyelmezteti a pilótát, ha elérte a kritikus állásszöget és ugyanakkor meghatározott erôvel elôrenyomja a botkormányt. A pilóta azonban nagyobb kormányerô kifejtésével felül tudja bírálni a rendszert. A mûszerfal jellegzetessége, hogy nincs rajta olyan képernyô, ami a radar adatait kijelzi. Ezt a funkciót a pilóta szemmagasságában lévô reflexüveg kijelzô látja el. Ez azonban nem tekinthetô a hagyományos értelemben vett HUD-nak ( head up display ), mer repülési és navigációs adatok folyamatos megjelenítésére nem képes. Ez a SZEI rendszer a kijelzô két szélén lévô függôleges vonallal jelöli a cél magasságát és távolságát. Két másik vonal jelöli a rakéták lehetséges indítási zónáját és megjelenítésre kerül az azonosítás eredménye is. A SZEI egybe van építve az ASZP-23-as célzókészülékkel is, amely a gépágyús légiharcot segíti. A TP-23-1 hôérzékelô képes az erôsen sugárzó célt jó idôjárási viszonyok között 30 km-rôl befogni, de rossz idôjárásban nem alkalmazható. Mivel az infravörös érzékelô alkalmatlan a távolság mérésre, ezért a lokátorral együtt alkalmazható, amely szakaszosan mûködve ellátja az érzékelôt távolság adatokkal. A pilóta az esetleg zavarható és lehallgatható rádióbeszélgetés kiküszöbölésével a LAZUR rendszer segítségével kaphat magasság, sebesség és irány utasításokat a cél elfogásához. A gépet ért radarsugarakra az SZPO-10 Szirena rendszer figyelmezteti a pilótát.

A legnagyobb fejlesztést a gép elektronikájában a Saphir-23 ( High Lark ) radar alkalmazása jelentette. Ennek a radarnak a felderítési távolsága 70 km ( Saphir-21: 30 km ), befogási távolsága pedig 55 km ( Saphir-21: 15 km ). Ráadásul ez volt az elsô radar, amely korlátozott lefelé keresô és lövô ( look down/shoot down ) képességekkel is rendelkezett. Ez ebben az esetben azt jelenti, hogy az RP-23 lokátor képes alacsonyan földháttérben repülô célpontok követésére is akár 100 m-ig is, ami a régebbi MiG-21-esek esetén 1000 m alatt nem volt lehetséges. A lokátor egyidejûleg csak egy cél befogására képes.

Fô fegyverzetét a közepes hatótávolságú R-23 R ( radar ), R-23 T ( infra ) ( AA-7 Apex ), valamint a kis hatótávú R-60 ( AA-8 Aphid ) infrarakéták alkották. Alkalmazhatóak voltak még a késôbbiekben kifejlesztett R-24-es és a régebbi R-3 SZ és R-13 M ( AA-2 Aphid ) kis hatótávolságú infrarakéták is. Földi célok elleni fegyverzete megegyezik a MiG-23 ML típuséval ( ld. ott ), kivéve az UPK-23/250 gépágyúkonténert.

Az új R-29-300 hajtómû normál üzemmódban max. 81.3, míg utánégetôvel 120 kN teljesítményre képes.

A megengedett túlterhelési többszörös 16 fokos szárnyállás esetén 4.5 g, 45 fokos állásnál 8 g. Szárnyállítás alatt az optimális terhelés 4 g.

A sorozatgyártás 1973-ban kezdôdött. Csak a Szovjet Légierô üzemeltette a MiG-23 M típust.

Az M változat sorozatgyártására már sikerült a gépet viszonylag üzembiztossá tenni és a 100000 órára esô balesetek száma 12-re csökkent, de ez még jóval elmaradt a NATO típusátlagtól, ami 10 óra alatt volt ( pl. F-15 2-3/100000 óra a legjobb ).

MiG-23 UB Flogger C

A MiG-23 kétüléses oktató/gyakorló változata.

Az UB változat ülései egymás mögött vannak elhelyezve. Elôl ül a növendék, míg a hátsó ülés az oktatóé. Az oktató ülése el van látva egy elôre tekintô periszkóppal is, ami a leszálláskor segíti a jobb elôrelátást.

A gép mûszerezettsége megegyezik az M/MF változatéval, de hiányoznak a radar kezelôszervei. A hátsó ülésbôl lehetôség van a gép bizonyos meghibásodásainak imitálására is.

A kétüléses gyakorlóváltozat nem rendelkezik beépített lokátorral, de volt lehetôség ennek a változatnak a MiG-21 bisz lokátorral felszerelt változatának a beszerzésére is.

A második pilótaülésnek köszönhetôen a gép üzemanyag kapacitása is lecsökkent.

A megengedett túlterhelési többszörös 16 fokos szárnyállásnál 4.5 g, 45 fokos állásnál 7 g. Az optimális terhelés a szárny állítása közben 4 g.

MiG-23 MS Flogger E

A MiG-23 M csökkentett teljesítményû export változata a kevésbé megbízható baráti országok számára.

Ez a változat tulajdonképpen a MiG-23 S fedélzeti elektronikus berendezéseinek és a MiG-23 M sárkányszerkezetének az ötvözésébôl adódott.

A MiG-21 utolsó változatain alkalmazott Saphir-21-es radar egy kisebb orrkúp alatt kapott helyet, így a változat külsôleg is jól megkülönböztethetô.

A lokátor gyengesége miatt fegyverzetébôl hiányzik a közepes hatótávolságú R-23 R/T ( AA-7 Apex ) radar légiharcrakéta, ami jelentôsen rontja a típus harcértékét.

Az S változat R-27 F2M-300 hajtómû szintén gyengébb teljesítményre képes az eredeti M változat hajtómûvéhez képest.

A gyártás 1974-ben kezdôdött. Líbia, Szíria, Irak, Egyiptom és Algéria kapott ebbôl a változatból. Miután a helyi háborúkban a típus katasztrofális vereségeket szenvedett és az arab országok fegyvervásárlási bojkottal kezdték fenyegetni a Szovjetuniót, így az késôbb engedélyezte a fejlettebb MiG-23 MF és ML típusok exportját is a térségbe.

MiG-23 MF Flogger B

Egy másik exportváltozata a MiG-23 M-nek, mely lényegében megegyezik az eredeti MiG-23 M típussal.

Ez a változat elektronikájában szinte teljesen megegyezik az M változattal. Az üzemanyaggal való feltöltés pedig egy töltôponton keresztül történik. Külsôleg teljesen megegyezik az M változattal.

A volt Varsói Szerzôdés tagállamokon kívül ( Csehszlovákia, Lengyelország, Kelet Németország, Magyarország, Bulgária, Románia ) más szövetséges országok mint Kuba, India és Angola is kaptak ebbôl a változatból.

MiG-23 ML Flogger G

Hossz		17.1 m
Magasság		4.82 m
Fesztáv		7.8/13.97 m
Felszálló tömeg	normál	14700 kg
	max.	17800 kg
Leszálló tömeg	normál	12000 kg
	max.	14550 kg
Max. sebesség	földközelben	1350 km/h
	nagy magasságon	2500 km/h
Min. vízsz. sebesség		260 km/h
Fel/leszálló úthossz		450-850/690-880 m
Csúcsmagasság		17700 m
Hajtómû	típusa	1 Tumansky R-35-300
	teljesítménye	84/127.5 kN

Továbbfejlesztett változat, amely a MiG-23 MF típuson alapul, de számos külsô és belsô változtatást tartalmaz.

A kinyúló rész elhagyásával megváltozott a függôleges vezérsík törzshöz való csatlakozása és változott az orr formája is. A futómûvek módosításával a kilátás 175 mm-el növekedett és 2 fokkal megnôtt az állásszög fel- és leszállás közben. A jobb hajtómûnek köszönhetôen egy törzstartályt el lehetett hagyni, ami 400 kg-os súlycsökkenést eredményezett. További belsô korszerûsítésekkel újabb 600 kg-al sikerült csökkenteni az össztömeget.

Az RSZBN-6 S rövid távolságú navigációs rendszer hasonló a nyugati TACAN rendszerhez és mintegy 3000 km távolságig biztosítja az adatok megfelelô pontosságát. Ezt kiegészíti az SKV-2N-2M inerciális navigációs berendezés. Mindkét navigációs rendszer adatai továbbítódnak a robotpilótához és a radarhoz. Az SAU-23 AM robotpilóta képes önállóan a gépet végigvinni egy elôre kiválasztott útvonalon, vagy utasításokat adni a pilótának a megfelelô útvonal tartásához. Négy elôre beprogramozott fix pont ( repülôtér ) és 3 további tetszôlegesen megválasztható fordulópont adatai táplálhatóak be a rendszerbe. A radaros RV-4 alacsony magasságmérô szintén értékes adatokat szolgáltat a repülés végrehajtásához. Ennek magasságtartománya 0-1500 m-ig terjed. A kommunikációt egy R-832 M UHF/VHF rádió adó-vevô, egy R-855 UM vészrádió és egy SMU-7 földi kommunikációs rendszer segíti.

A fegyverzetirányító rendszer fô része a Sapfir-23-as lokátorrendszer. Ennek látószöge vízszintesen +-30 fok, függôlegesen pedig +- 6 fok. Ez a tartomány kézi vezérléssel el is téríthetô. A lokátor maximális keresési távolsága 70 km, míg a célokat maximum 50 km távolságból képes befogni. Korlátozottan alkalmas a lefelé történô keresésre és rakétaindításra is. A gép orra alatt található TP-23 M infravörös érzékelô rendszer, mely különbözik az MF hasonló érzékelôjétôl. Ez biztosítja az adatokat az infravörös rakéták tûzvezérlô rendszere számára. Az adatokat az AVM-23 analóg számítógép dolgozza fel és továbbítja a pilóta elôtt lévô szemmagasságú kijelzôre ( head up display ). Az infravörös rakéták keresô rendszere a pilóta sisakjában lévô fülhallgatóban megszólaló hanggal jelzi, ha a rakéta befogta a célt. A gépágyú sikeres használatát az optikai célzóberendezés biztosítja. A pilótát az SZPO-10 Szirena rendszer figyelmezteti ha gépét radarral besugározták és az SPS-141 zavaróberendezés segít az ellenséges radarok megtévesztésében. Az SRZO-2 azonosító rendszer teszi lehetôvé, hogy a pilóta megkülönböztethesse az ellenséges gépeket a saját gépektôl és az ô gépét is sajátként azonosítsák a radarok.

A gép beépített fegyvere a kétcsövû 23 mm-es GSh-23 L gépágyú, melynek lôszerkészlete 200 lövedék. A gépágyú 3400 lövés leadására képes percenként és a lövedék kezdôsebessége 715+-15 m/s. A MiG-23 ML alap légiharc fegyverzete R-23 R ( radar ), R-23 T ( infra ) ( AA-7 Apex ) közepes hatótávolságú és R-60 (AA-8 Aphid ), R-3 S, vagy R-13 ( AA-2 Atoll ) kis hatótávolságú légiharc rakétákból áll, melyek a törzs alatt két és a szárnycsonkok alatt egy-egy rögzítôpontra függeszthetôk. Az R-23 UT, UZR-60 és R-3 U ugyanezen rakéták gyakorlóváltozatai, amelyek azonos érzékelô rendszerrel vannak felszerelve, mint az éles rakéták, de nem rendelkeznek robbanófejjel és hajtómûvel továbbá hiányoznak róluk az irányításhoz szükséges vezérsíkok is. Az R-23-as rakétákat a szárnycsonkok alatti függesztôpontokon szokás elhelyezni, míg az R-60-as rakétákat a törzs alá függesztik egy, vagy kettô rakéta függesztésére alkalmas pilonokon. Bár lehetôség van az R-60-as szárnycsonkok alá való függesztésére is. Az ML változat korlátozottan alkalmas földi célok elleni támadásra is. Felszerelhetô Kh-23 levegô-föld rakétákkal is, de ekkor a törzs alá jobb oldalra egy DELTA NM irányítókonténert kell függeszteni, mely a rakétáknak vezérlô jeleket küld. A rakétát a pilóta vizuálisan irányítja célra a botkormányon lévô négy irányba mozgatható gomb segítségével. Nem irányított SZ-5 57 mm-es rakéták UB-16 ( 16 csövû ), vagy UB-32 ( 32 csövû ), míg SZ-8 80 mm-es rakéták B-8 ( 20 csövû ) rakétablokkokból indíthatóak. SZ-24 240 mm-es rakéták és 100-500 kg-os légibombák egyesével függeszthetôk, de lehetôség van 4 db 100 kg-os bomba egy pilonra való függesztésére is. A szárnycsonkok alá egy-egy UPK-23/250 gépágyúkonténer függeszthetô, mely egy 23 mm-es GSh-23 L gépágyút tartalmaz 250 lôszerrel.

Az R-35-300 hajtómû jóval nagyobb tolóerôt biztosít elôdjénél, ugyanakkor az üzemanyag fogyasztása mégis kedvezôbb. A hajtómû a szükséges levegôt a törzs két oldalán elhelyezett beömlônyíláson át kapja. Ezekben a nyílásokban egy változtatható nyílásszögû ajtóval a beáramló levegô mennyisége automatikusan szabályozható a repülési helyzetnek és sebességnek megfelelôen. A szabályozó manuálisan is mûködtethetô a pilóta által. A hajtómû szerelése és cseréje eléggé idôigényes, ugyanis nehezen hozzáférhetô és a cseréhez a gép törzsének hátsó részét le kell húzni, hogy a hajtómû hozzáférhetôvé váljon.

Vészhelyzetben a pilóta mentését a KM-1 M katapultülés végzi. Ez a típus megegyezik a MiG-21-es késôi változatain alkalmazottakkal. Az üléssel lehetôség van földön guruló gép elhagyására is. Ekkor a szerkezet mintegy 40-50 m magasra lövi fel a pilótát, ami már elegendô a biztonságos katapultáláshoz. A katapultálás csak a kabintetô ledobása után lehetséges. Az üléspárnában helyezkedik el a NAZ-7 típusú túlélôkészlet, amiben csokoládé, keksz, pisztolylôszer, elemlámpa, horgászeszközök és gumicsónak található. Ezen kívül a felszerelés bôvíthetô speciális eszközökkel, amelyek a különbözô éghajlati viszonyoknak megfelelô védelmet nyújtanak a katapultált pilóták számára.

A gép fékezését négy törzsféklap, csúszásmentes kerékfékek és egy fékernyô biztosítja. Két törzsféklap található a törzs végén a vízszintes vezérsík felett és szintén kettô alatta. A 21 m2-es kereszt alakú fékernyô a függôleges vezérsík alsó részében kialakított kamrában található.

Három üzemanyagtartály a törzsbe és kettô a szárnyakba beépítve biztosítja a gép üzemanyag szükségletét. Amennyiben szükséges a mozgatható szárnyak alá és a törzs alá egy-egy 800 l-es ledobható póttartály helyezhetô. A szárny alatti póttartályok használata esetén a szárny csak a teljesen nyitott szárnyállásban használható, a szárny nem állítható. A szárny alatti tartályok ledobása csak a tartógerendák ledobásával együtt oldható meg. Ezek a tartályok vízszintes vezérsíkokkal is el vannak látva ellentétben a törzs alatti tartállyal. Póttartályok nélkül kb. 5000 l üzemanyag befogadására képes a gép. Érdekesség, hogy a MiG-23-as üzemanyagcsatlakozója megegyezik a NATO szabvánnyal, amit azért építettek be, hogy esetlegesen egy elfoglalt NATO repülôtérrôl is üzemeltethetôek legyenek a gépek.

A fegyverzet megegyezik az M változat által hordozhatóval. Egyedüli különbség, hogy az ML változat szárnycsonkjai alatt lévô függesztési pontra UPK-23/250 gépágyú konténer is felszerelhetô. Ez a konténer egy GSh-23 L 23mm-es gépágyút és 250 heveder lôszert tartalmaz.

A hajtómûvet R-35-300 típusúra cserélték, amelynek tolóereje nagyobb, fogyasztása pedig sokkal kisebb mint az elôzô R-29-300-é. Ez lehetôvé tette, hogy az egyik belsô üzemanyagtartályt elhagyják, így 400 kg súlyt takarítva meg. További belsô fejlesztéseknek köszönhetôen még 600 kg-ot sikerült lefaragni a gép önsúlyából.

A MiG-23 ML változatot 1976-81. között gyártották a Szovjetunió számára és az exportra történô gyártás még 1985-ben is folyt.

Az ML változatot a Szovjetunión kívül Csehszlovákia, Kelet Németország, Szíria, Irak, Dél Jemen és Észak Korea szerezte állította hadrendbe.

MiG-23 MLA Flogger G

A MiG-23 ML egy speciális változata, melyet csak kis számban gyártottak.

A lényeges különbség annyi, hogy a MiG-23 MLA rendelkezik egy célmegjelölô rendszerrel, amely képes on-line céladatokat venni a földi radarokról és ezeket automatikusan betáplálni a gép navigációs rendszerébe. Ez lehetôvé teszi a gép optimális rávezetését a célra és javaslatot tesz a pilótának a felhasználandó fegyver típusára. Mindezek mellett a rendszer valósidejû ( real time ) adatokat továbbít a földi állomások számára.

A MiG-23 MLA változatot csak kis számban és kizárólag a Szovjet Légvédelmi Erôk számára gyártották.

MiG-23 MLD Flogger K

A MiG-23 család utolsó vadászváltozata, mely kisebb külsô átalakításokban és fôleg mûszerezettségében különbözik elôdeitôl.

A típus szárnyának farkasfog kialakítását megváltoztatták, mely még nagyobb levegôáramlást és így nagyobb felhajtóerôt eredményez a szárny körül nagy állásszög esetén. A törzs tetejére két radar- és infravörös zavarótölteteket kilövô berendezés került, mely az Afganisztáni háború tapasztalatai alapján vált szükségessé. Az automatikusan kitéríthetô orrsegédszárnyak, melyek kitéríthetôek 900 km/h sebességig, 10 foknál nagyobb állásszög esetén és 33 foknál kisebb szárnyállás esetén csökkentik a pilóta leterheltségét harc közben. A modernizálásoknak köszönhetôen a gép össztömege 1250 kg-al javult az MF változatéhoz képest.

A modern lokátor teljesítménye gyakorlatilag megegyezik a MiG-29 lokátorának képességével.

Az összes elôzô típus fegyverzete felhasználható ezen a változaton, amely kiegészül az R-73 E ( AA-11 Archer ) kis hatótávolságú infravörös légiharc rakétával és a R-27 ( AA-10 Alamo ) közepes hatótávolságú radar rakétával, melyek a késôbbi MiG-29-es típusnak is az alapfegyverzetét alkotják.

MiG-23 BN/BK Flogger F/H

Az MF speciálisan földi támadó feladatkörre átalakított változata.

A vadászváltozatok mellett párhuzamosan a földi támadó változatokat is kifejlesztették, melyek fôleg az orr kialakításában és az alkalmazott fegyverzetben különböztek vadász társaiktól. A lapos papucshoz hasonló orrból hiányzik a lokátor és helyette lézer távolságmérô került beépítésre. Ez a kialakítás jobb kilátást biztosít lefelé a pilótának. A törzs alatt a fôfutóktól kb. 1.5 m-el hátrébb két újabb függesztési csomópontot alakítottak ki max. 250 kg-os bombák számára. A pilótafülke két oldalát páncéllemezzel erôsítették meg ezzel is védve a pilótát a légvédelmi találatok hatásától.

Fegyverzetébe földi célok elleni irányított és nem irányított rakéták, továbbá légibombák különbözô típusai találhatók.

A 32-24-es prototípusa 1970. augusztus 20-án repült elôször és késôbb a MiG-23 BN típusnevet kapta. A BM változat a 32-25-ös, a BK változat pedig a 32-26-os gyártmány a szovjet terminológia szerint.

MiG-27 Flogger D/J

A MiG-27-es egy tovább módosított földi támadó változat.

Módosították a típus szívócsatornájának kialakítását és a fegyverrendszert is. A Flogger változatok közül ennek a legrosszabbak a fel/leszálló tulajdonságai.

Bôvebben lásd típusismertetô rovatunkban a MiG-27 Flogger címszó alatt.

Továbbfejlesztések

Bár voltak izraeli és bolgár-orosz törekvések a típus modernizálására, a MiG-21-eshez hasonlóan, de ezek a teljes nemzetközi érdeklôdés hiányában csak tervek maradtak. Ennek az lehet az oka, hogy bár elterjedt típus volt a MiG-23-as az üzemeltetô országok nem voltak megelégedve a géppel, még maga a Szovjetunió sem. Az összélettartam alacsony és alacsony a meghibásodások közötti idô is, míg elég magas az egy repült órára jutó javítási idô. A meghibásodások fôként az elektronikai rendszereknél jelentkeznek.

Alkalmazók, üzemeltetés

Magyarország

A pápai repülôezred 1979-ben kapta meg elsô MiG-23 MF gépeit. Összesen 12 együléses MF és 3 kétüléses UB gyakorlóváltozat érkezett az ezredhez. Késôbb a szovjet csapatok kivonásakor az ezred állományába került még egy MiG-23 UB ( 21 ) a veszteségek pótlására, de a felajánlott további 4 MiG-23 MF-et nem fogadta el Magyarország.

A Magyar Légierôben üzemelô MiG-23-asok amerikai rendszerû saját-idegen felismerô berendezéssel üzemelnek, melyek megkönnyíthetik a NATO kompatibilitást és a polgári légi irányítással való kommunikációt.

A gépek eredetileg teljesen szürke fémszínûek voltak, de késôbb terepszínû álcázófestést kaptak, amely a különbözô idejû nagyjavításoknak köszönhetôen néha elég eltérô. A gépek számozása pirossal van feltüntetve mindkét oldalon a levegôbeömlô nyílás elôtt. Az együléses harci gépek számozása 01-tôl 12-ig megy, míg a kétüléses gépek számozása 14-tôl 16-ig és a 20-as. A balesetek során a 04-es, 05-ös és a 09-es együléses, valamint a 14-es és 16-os számozású kétüléses gépek semmisültek meg. Az ék alakú felségjelzés a gépek függôleges vezérsíkjának mindkét oldalán és a szárnyak alsó és felsô felületén található.

A Magyar Légierô eddig 5 db MiG-23-ast ( 3 együléses harci és 2 kétüléses gyakorló ) veszített a típus üzemeltetése során. Ebbôl az 5 gépbôl 3 db semmisült meg az 1990-es év folyamán. A balesetek során 5 pilóta veszítette életét.

India

Az indiai MiG-23 MF-ek angol navigációs rendszerrel vannak felszerelve és alkalmasak a francia Magic infravörös légiharc rakéták hordozására is.

Irak

Az iraki MiG-23 BN-ek légi üzemanyag utántöltésre alkalmas berendezéssel lettek ellátva és francia lézeres célmegjelölôvel is felszerelték ôket.

Az Öböl háborúban Irak 12 MiG-23-asát menekítette Iránba, melyek további sorsa ismeretlen.