MiG-27 FLOGGER

A MiG-27-es fejlesztését az 1970-es évek elején kezdték meg. Ellentétben a MiG-23-assal ez a típus már kifejezetten földi támadó szerepkör ellátására készült. Fejlesztésének alapjául a MiG-23 BN és azok változatai szolgáltak.

A MiG-23 BN és a MiG-27 támadóváltozatokból mintegy 800 db-ot gyártott a Szovjetunió és további 100 db MiG-27 L változatot India.

Történet

Mivel a MiG-27-es a MiG-23-asból kialakított, hozzá sokan hasonló konstrukció, a fejlesztés története azonosnak tekinthetô a két típusnál.

Változatok

MiG-27 Flogger D

Hossz		17.076 m
Magasság		5 m
Fesztáv		13.965/7.779 m
Szárnyfelület		37.27/34.16 m2
Tömeg	üres	11908 kg
	normál felszálló	18100 kg
	max. felszálló	20300 kg
Belsô üzemanyag		4560 kg ( 5400 l )
Max. sebesség	földközelben	1.1 M
	nagy magasságon	1.8 M
Csúcsmagasság		14000 m
Hatósugár	2 H-29-el	225 km
	2 H-29 + 3*800 l-el	540 km
Max. túlterhelés		7 g
Hajtómû	típusa	1 Tumanszkij R-29-300
	teljesítménye	81.3/120 kN

Az elsô változatú MiG-27-es, amelyet csak kis számban gyártottak.

A MiG-27-es külsôre nagymértékben hasonlít a MiG-23-asra és csak kisebb eltérések fedezhetôek fel. Legnagyobb változás a fegyverzetben jelent meg. Elmaradtak a levegôbeömlô nyílásból a nagyméretû szabályozó lemezek, mert ezek 2 M sebesség körül fejtik ki hatásukat és a MiG-27 csak 1.8 M sebességre képes. A MiG-23-ason használt vékony fegyvertartók helyett a Su típusokon használt vastag, robosztus tartók lettek felszerelve. A törzs alatti tartók átkerültek a szívócsatorna alá. A szükséges kisebb sebesség lehetôvé tette a gép hasznos terhelésének és a felszállósúlynak a növekedését.

A MiG-23-asnál csak külsô függesztményként használható DELTA irányítókonténer beépítésre került a jobb szárny belépôélébe. Ezzel szimmetrikusan a bal belépôélben fotógéppuska található.

A MiG-27-est felszerelték egy komplex navigációs és fegyverzetirányító PrNK-23 számítógéppel. Ennek segítségével a célpontok akár éjszaka, vagy rossz idôjárási körülmények között is eredményesen leküzdhetôk. A számítógép biztosítja a cél körzetébe érve a fegyverzet automatikus oldását az elôzôleg meghatározott paraméterek alapján. A robotpilótával együttmûködve a megfelelô magasságon oldja a megfelelô fegyvereket megfelelô mennyiségben és idôközönként. Ebben a feladatban jelentôs szerepet játszik a Klen lézerberendezés. A rendszer hátránya, hogy csak korlátozott navigációs iránypont programozható bele. A saját adókon kívül 8-10 ellenséges rádióadó is beprogramozható a helymeghatározás segítéséhez. Ezeket azonban elôzôleg gondosan be kell mérni. Terepkövetô és térképezô lokátorral, amely kiküszöbölné ezt a hátrányt, a gépet nem szerelték fel.

A fegyverzetben jelentôs eltérés az új 30 mm-es 6 forgó csövû gépágyú. A 9-A-621 típusú ágyú tûzgyorsasága 4600-5100 lövés/perc, a lövedék kezdôsebessége 845+-15 m/s. A gépágyú élettartama 6000 lövés. A földi célok elleni fegyverzet igen változatos. A TN-1000 és TN-1200 nukleáris bombák használata esetén a kabintetôre szerelhetô árnyékoló függöny védi a pilótát az ártalmas fényhatásoktól. Eleinte leggyakrabban a rádió parancsvezérlésû H-66 és H-23-as rakétákat alkalmazták. Késôbb megjelentek a különbözô rádiós és lézeres vezérlésû H-25 ML/MR, H-29 L és a radar elleni H-25 MP, H-31 P és H-58 U rakéták. Bár elképzelhetô, hogy ezek a modernebb levegô-föld rakéták csak a késôbbi változatokon voltak alkalmazhatóak. Ezen kívül hagyományos UB-16, UB-32 és B-8 V nem irányított rakétablokkok és SZ-24 és SZ-25 nem irányított rakéták is függeszthetôk a gépre. A támadó fegyverzet rovására lehet R-60 infravörös önvédelmi légiharc rakétákat is függeszteni. A romboló 50 és 100 kg-os bombák egyesével vagy négyzáras ( 4 db ) bombatartókkal, 250 és 500 kg-os bombák egyenként, vagy hatzáras bombatartóval függeszthetôk. Ezen kívül alkalmazhatóak gyújtó és kazettásbombák és lézer irányítású siklóbombák. A legkülönösebb az AGITAB-500-300 agitációs bomba, mely 45-75 kg propaganda anyag kiszórására alkalmas. Itt is magtalálhatók a törzs hátsó részén kialakított bombatartók, amelyek a MiG-23 BN-nél jelentek meg elôször. Ezek max. 250 kg-al terhelhetôk, mert különben nagyon megváltoztatják a gép súlypontját. Az UPK-23/250 gépágyú konténer mellett, amelyben a MiG-23 GSh-23 L ikercsövû gépágyúja van mereven beszerelve 250 lôszerrel, lehetôség van SPPU-22-01 gépágyúkonténer függesztésére is. Itt a MiG-21 GS-23-as ikercsövû gépágyúja került beépítésre 260 lôszerrel. A csô max. 30 fokkal lefelé fordítható, így vízszintes repülésbôl is lehet földi célokat támadni. A konténer fordítva is felszerelhetô, így hátrafelé is tud tüzelni.

A fegyverzet mellet a MiG-27-es hordozhat felderítô konténert is, amely 3 különbözô kamerát tartalmaz, továbbá, aktív elektronikus zavaró ( SPS ) konténert is.

A MiG-27-es a MiG-23-ashoz hasonlóan 3 db 800 l-es póttartállyal szerelhetô fel, melyek a hatótávolság megnövelésére szolgálnak. A tartályok nélkül a maximális betölthetô üzemanyag mennyisége 5400 l.

A MiG-27-es a MiG-23 M és MF változatokban is alkalmazott R-29-300 hajtómû módosított változatát kapta meg. Mivel a támadó feladatkör ellátására nincs szükség a hangsebesség kétszeresének az elérésére, ezért az utánégetôt egyszerûbb két fokozatúra cserélték és nem változtatható a fúvócsô geometriája sem.

MiG-27 D Flogger D

A szárny belépôél törzshöz való csatlakoztatását megváltoztatták. A belépôél teljesen elôrenyúlik a szívócsatorna oldalán ezáltal javítva a kis sebességû manôverezô képességet. Itt IFF azonosító antennákat helyeztek el. Elhagyták a DELTA konténer és a fotógéppuska beszerelését a belépôélbe. Itt a rádió vezérlésû rakéták irányítása ismét külsô függesztésû DELTA konténerrel történt.

MiG-27 M Flogger J

Az elsô nagyszériájú változat. Tulajdonképpen alapváltozatnak tekinthetô.

Az orrban lévô lézert nagyobb teljesítményû és pontosabb Klen-re cserélték. Emiatt kissé megváltozott az orr nagysága és formája. Az orr bal alsó részére került a leszállító/navigációs rendszer antennája is. Lecserélték a Szirena besugárzásjelzôt, így nemcsak besugárzási oldalt, hanem elöl 10 fokos pontosságú besugárzást mutat a mûszer. A függôleges vezérsík belépôélének felsô részébe kommunikációs antenna került. Módosították a navigációs/fegyvervezérlô számítógépet is. A PrNK-23 M berendezése már jóval modernebb. Ez a sokkal pontosabb navigációs képességben és az orrba épített lézer távolságmérôvel való együttmûködésben jelentkezik. A rendszer beszédinformációval tájékoztatja a pilótát a célról, a tennivalókról és a fegyverzet állapotáról. A cél leküzdésében fontos szerep jut az orrban lévô Klen lézeres távolságmérônek és a jobb oldali törzstartó alá szerelhetô felderítô konténernek, amely 3 különbözô kamerát tartalmaz.

Ettôl a változattól kezdve a MiG-23 MLD-hez hasonlóan a gépeket felszerelték a szárnycsonk felett található ASZO zavarótöltet kilövô berendezésekkel, amelyet az Afganisztán-i háború tapasztalatai tettek indokolttá.

MiG-27 L Flogger J

A MiG-27 M indiai licence változata.

MiG-27 K Flogger J2

Az MiG-27 M változat elektronikai továbbfejlesztése, mely egyben a MiG-27-es negyedik és utolsó változata.

Az orrban lévô Klen lézerberendezés ablakát megnövelték, mert az addig mereven beépített berendezést néhány fokkal +- elfordíthatóra alakították át. A TV vezérlésû bombák alkalmazhatósága miatt a lézer nyílása alá egy nagyméretû ablak került a Kaira TV kamera számára. Ennek segítségével a pilóta célra vezetheti a TV irányítású rakétákat. Az orrkúp tetejére áramvonalasan beépítették a rádió vezérlésû rakéták irányjeladóját, ami lehetôvé tette, hogy felszabaduljon egy függesztése pont a D/M változatokhoz képest, ahol még a DELTA konténert külsôleg kellett felfüggeszteni.

A típus fegyverzetében megjelentek a TV irányítású rakéták és siklóbombák is.

Alkalmazók, üzemeltetés

Csak a Szovjet utódállamok és India alkalmazza a MiG-27-est. A tôbbi országba inkább a kisebb hatékonyságú MiG-23 BN változatokat exportálták.

India

A gépeket a Hindustan Aeronautics Nasik-ban lévô üzemében szerelték össze és gyártják. A tervezett 165 db-ból az elsô példány 1984. októberében készült el és 1993-ra adták át a 100. példányt. Az elsô fázisban a fôdarabokat a Szovjetunió szállította és Indiában szerelték össze, a második fázisban az indiai ipar már mintegy 50 %-ban részesül a gyártásból és a harmadik szakaszra már mintegy 90 %-os részesedést akarnak elérni.

India 6 századot szerelt fel a Bahur-nak keresztelt MiG-27-essel.