Észak-Magyarország, TV+ magazin
1998. április 17.

Privát percek

Szívesen lett volna futballista

Nem könnyű interjút készíteni Galla Miklós humoristával, a Holló Színház vezetôjével, a L'art pour l'art Társulat egykori oszlopos tagjával. Amikor telefonon sikerül elérnem, kéri, úgy készüljön a beszélgetés, hogy kihangosítható telefonom legyen, s vegyem magnóra, amit mond, ugyanis szeretné a saját szavait, szófordulatait viszontlátni a cikkben. (Úgy látszik, nemcsak pozitív tapasztalatai vannak az újságírókkal kapcsolatban.) Ám mindenképpen érdemes interjút készíteni vele most is rögvest ígéri, hogy mindenre válaszol, amit csak kérdezek tôle.

     - Tisztában vagy-e a rossz tulajdonságaiddal? - kérdezem tôle mindjárt ,,bosszúból".
     - Hogyne. Eléggé rugalmatlan vagyok, nehézkes, ha valamit egyszer megbeszéltem valakivel, már semmiképpen nem akarok változtatni. Nehezen viselem, ha valami nem úgy van, ahogy elképzeltem. Rigolyás vagyok, türelmetlen, fázós, nyűgös, és nagyon lusta. Nem vagyok eléggé munkabíró.
     - Ezek a tulajdonságok közrejátszottak-e valamiképp abban, hogy már nem vagy a L'art pour l'art Társulat tagja?
     - Nem, ott egészen másról volt szó. Úgy éreztem, agresszív hangulatban nem lehet dolgozni.
     - Szerinted a mai Holló Színház van-e olyan színvonalas társulat, mint amilyen L'art pour l'art?
     - Feltétlenül benne van a lehetôség, hogy ugyanolyan színvonalas legyen. Nemrég jelent meg Karaj című bemutatkozó CD-nk és kazettánk, ami igen jó fogadtatásban részesült. A L'art pour l'art sem az elsô pillanattól olyan, amilyen, tíz év munkája volt abban. A mostani Holló Színházasokat is határozottan fejlôdôképeseknek tartom. Nagyon fiatalok, fiatalabbak, mint mi voltunk, amikor a munkát a L'art pour l'art -ral elkezdtük.
     - Most már a két csapatnak osztozkodnia kell az abszurd humor-piacon.
     - Úgy gondolom, a magyar közönség szereti ezt a humort annyira, hogy elbírjon két ilyen társulatot. Bárhol járunk, mindig kérdezik, miért nem jövünk gyakrabban.
     - Mikor lehet látni a Holló Színházat a tévében?
     - Van egy már elkészült műsorunk az új tv2-nél, de nem tudom, mikor megy le. Olyasmit hallottam, hogy talán májusban.
     - Szoktál-e tévét nézni, s mit?
     - Elég sok vígjátékot nézek.
     - Vadászod ezeket?
     - Olyan nagyon nem kell vadászni.
     - Úgy értem: a jókat.
     - Jó, hát akkor vadászom. Aztán sok thrillert nézek, sok amerikai talk show-t. Ezt a legtöbbet.
     - Ezek szerint jól beszélsz angolul. Jártál már Amerikában?
     - Amerikában nem, de Angliában voltam többször is. Találkoztam például a Monty Python csoport tagjaival. A csoport minden tagja példaképem. Közülük hárommal találkoztam, készítettem velük riportot, mint újságíró és mint műfordító kerestem meg ôket, s nem mint humorista. A sorozatukat lefordítottam s feliratoztam a Magyar Televízió számára. Ők nem láttak engem színpadon, ezzel nem is traktáltam ôket, a magyarul elôadott számok alapján úgysem tudnák megítélni, mennyit érek.
     - Rádiót szoktál-e hallgatni? A híreket? Érdekel-e egyáltalán a politika?
     - Elvétve hallgatok rádiót, a híreket inkább a televízióból veszem. Mint magánembert foglalkoztat a politika, de a műsoraimban nem hasznosítok belôle semmit, nem olyan jellegűek.
     - Lehet tudni valamit a családodról? Szoktál-e beszélni interjúkban a szüleidrôl, testvéreidrôl?
     - Ha kérdeznek, szoktam. Értelmiségi családba születtem, az apukám közgazdász, anyukám újságíró volt, részt vett 1968-ban a Magyar Hírlap alapításában. A bátyám egy szállodavállalat vezérigazgató-helyettese, a nôvérem pedig üzletasszony. Összetartó család vagyunk, eljönnek minden produkciómat megnézni, tetszik az a humor, amit ,,csinálok".
     - Közelednek a választások. Elmégy-e szavazni?
     - El, persze. Eddig is elmentem.
     - Mindig ugyanarra a pártra szavaztál, vagy pedig kísérleteztél, mert csalódtál?
     - Egyugyanazon pártra szavaztam, s még eddig nem csalódtam benne. Most is arra fogok szavazni.
     - Sokan azt gondolták-gondoltuk, hogy Nagy Natália (aki szintén kivált a társulatból) a Holló Színház tagja lesz. Nem volt ez tervben?
     - Komolyabban nem, mert Natália nem akar olyasvalaki lenni, aki ide-oda csapódik. Nem akarta, hogy amikor a L'art pour l'art-ból elég csúnya módon eltávolították, átjöjjön hozzám. Úgy érezte volna, hogy egy bábu, akit ide-oda dobálnak. Meg aztán elég sok idôt eltöltött az effajta színházban, mint a miénk, s másban is ki akarja próbálni magát. Egyébként májusban lesz bemutatója, játszik egy Molière-darabban, a Dandin Györgyben. Egy alkalmi társulat mutatja be a BM Duna Palotában.
     - Szoktál-e utazni, hódolsz-e az ,,Ismerd meg hazádat!" mozgalomnak?
     - Nem, csak ha fel kell lépni valahol. Üdülési céllal nem utazom. Üdülni különben sem szoktam.
     - S hol szoktál pihenni?
     - Az a szerencsém, hogy kertes házban lakom, s ki tudok menni a saját kertembe.
     - Vittétek-e már a műsoraitokat külhoni magyaroknak?
     - Szlovákiában voltunk, máshol még nem. Erdélybe még nem hívtak bennünket.
     - Tudnál-e valamit mondani a Lehetetlenrôl, amiben április 20-án este szerepelni fogsz a debreceni Kölcsey Művelôdési Központban?
     - Ahogy lenni szokott, Vámos Miklós kérdez, én meg felelek. Igyekszem majd minden kérdésre válaszolni, nyitott leszek. S bemutatok valami produkciót is.
     - Tegezôdtök?
     - Amikor találkoztunk, tegezôdtünk, de hogy a színpadon...? Én a tegezôdést fogom javasolni.
     - Holló Színházas kollégáid dolgoznak-e valahol másutt is, vagy csak veled?
     - Dolgozunk színházi és tévés produkción, gyakran találkozunk, sok a munkánk. Máshol nem dolgoznak, csak a saját produkcióinkon. Dózsa Gergô a Csokonai Színházban játszotta Mauglit A dzsungel könyvében, de azt hiszem, annak már vége.
     - Milyen zenéket szeretsz?
     - Kérlek szépen: az Illést, a Fonográfot, a '80-83-as Hungáriát, a '77-78-as P. Mobilt. A külföldiek közül pedig a Beatles, Elton John, a Supertramp, a Yes együttes, Suzanne Vega s a Deep Purple a kedvenceim, hogy csak néhányat említsek.
     - Mit szoktál olvasni?
     - Általában újságokat. Népszabadság, Színes RTV - fôleg ezt a kettôt. S meg szoktam venni bármelyik lapot, amelyikben interjú készült velem.
     - Ha nem humorista lennél, mi lennél szívesen?
     - A legszívesebben futballista lennék. Ha nem futballista, akkor pedig zenész, újságíró vagy zenei szerkesztô.

Erdei Sándor