Nyitóoldal | Mérkõzések | Az NBI állása | Érdekességek | Induló | Vissza a fõoldalra

Szép õszi búcsú

17. forduló
Videoton FCF - Diósgyõri FC : 0-1 (0-0)

Székesfehérvár 2500 nézõ
Vezette : Kiss G. (Horváth O., Kovács P.)
Videoton : Bíró, Urbonas, Dulics, Horváth A., Schindler, Tóth A., Vancsa, Dvéri, Róth, Takács, Korsós.
Edzõ : Disztl László
Diósgyõri FC : Rácz, Nagy S., Varga S., Téger, Kovács T., Farkas J., Kiser, Buliga, Kákóczki, Kulcsár, Domokos.
Szakmai igazgató : Tornyi Barnabás
Gólszerzõ : Kiser (0-1) a 82. percben.

Tartalom : A Dunántúlon nyoma sem volt az északi havas idõjárásnak, s a pálya talaja a korébbi csapadékok miatt ugyan nem volt ideális, de a játékosok mégsem voltak sárdagasztásra ítélve. A találkozó elsõ perceitõl kezdõdõen mindkét együttes megpróbált kultúráltan építkezni, sa témadások nem akadtak el a két tizenhatos között, így aztán már a mérkõzés elején érezni lehetett, jó színvonalú összecsapásra van kilátás. Az elsõ negyedórában a hazaiaknak volt több helyzetük, de a befejezések nem "sültek", s az ordító gólhelyzeteket a vendégek hibázták el.. Mindkét együttes középpályás sora sokat mozgott, és a csatárok egyik oldalon sem unatkoztak, a támogatottságnak köszönhetõen egyikük-másikuk akár mesterviszgát is tehetett volna ezen a mérkõzésen. Erre leginkább a hazaiak közül Korsósnak lett volna lehetõsége, aki jól helyezkedett, "csatáros" volt, csak éppen az õt leginkább minõsítõ gólhelyzetek értékesítésében maradt el a fehérvári közönség várakozásaitól. Persze a vendégek sem kizárólag a saját térfelükre rendezkedtek be, s amikor lehetõségük nyílt, bátor kontratámadásokkal próbálták meg zavarba hozni az Urbonas irányította védelmet. S hogy mennyire nem eseti volt a diósgyõri "begyorsulás", azt jelzi : Buligáék az elsõ félidõben nyolc(!) sarokrúgást végezhettek el.
 Az elsõ félidõ kimaradt helyzetei után, a fordulást követõen negyedórán át mezõnyfölényt és több helyzetet harcolt ki a Videoton, s ekkoriban a vendégek energiájukat szinte kizárólag a védekezésre fordították. A kritikus idõszakot átvészelték a fehér mezesek, majd a mérkõzés utolsó harmadának bevezetéseképpen két nagy gólszerzési lehetõséget hibáztak el. A diósgyõriek ezt követõen elõrébb tolták a védõvonalukat, és ezáltal a fehérváriak támadójátéka legtöbbször már a vendégtérfél közepén megakadt. Az idõ múltával a hazaiak játéka egyre kapkodóbb lett, s ennek következtében az átlagosnál is többször csúszott be egy-egy technikai hiba. A DFC nyugodtan játszott, s továbbra is a kontrái révén próbált meg eredményes lenni. Ezt végül a mezõny egyik legtöbbet ütközõ és leginkább labdaközelben lévõ játékosa révén sikerült elérni. A hajrában esett vendég találatot követõen a Diósgyõr szerezhetett volna újabb gólt, s az utolsó másodpercekben a hazaiak hiába támadtak elkeseredetten, a "gólhelyzetek találkozóját" a vendégek nyerték, akik annak köszönhetik sikerüket, hogy sok - de a Videotonénál kevesebb - helyzetükbõl egyet értékesítettek.
Kiss Géza játékvezetõ a találkozó folyamán szinte végig észrevétlen maradt. Igaz, nem volt nehéz dolga ezen a mérkõzésen, hiszen a két csapat kultúráltan  és sportszerûen futballozott.

DISZTL László : Várakozáson alul játszottunk, s a mérkõzés nagyobb részében  hiába voltunk mezõnyfölényben az ellenfelünk gyorsabb és veszélyesebb támadásokat vezetett. A második félidõ elején eldönthettük volna a találkozó sorsát, de a hajrában egy felpattanó lövés után a DFC örülhetett.
TORNYI Barnabás : Túl sokszor álltunk a kapussal szemben, és túl sokszor rúgtunk szögletet ahhoz, hogy beérjük az egyik ponttal. A gyõzelemnek örülök, s ezúton gratulálok a keret minden tagjának az õszi hozzáálláshoz.