Szép õszi búcsú
17. forduló
Videoton FCF - Diósgyõri FC : 0-1 (0-0)
Székesfehérvár 2500 nézõ
Vezette : Kiss G. (Horváth O., Kovács P.)
Videoton : Bíró, Urbonas, Dulics, Horváth A.,
Schindler, Tóth A., Vancsa, Dvéri, Róth, Takács, Korsós.
Edzõ : Disztl László
Diósgyõri FC : Rácz, Nagy S.,
Varga S., Téger, Kovács T., Farkas J.,
Kiser, Buliga, Kákóczki, Kulcsár, Domokos.
Szakmai igazgató : Tornyi Barnabás
Gólszerzõ : Kiser (0-1) a 82. percben.
Tartalom : A Dunántúlon nyoma sem volt az északi havas idõjárásnak,
s a pálya talaja a korébbi csapadékok miatt ugyan
nem volt ideális, de a játékosok mégsem voltak
sárdagasztásra ítélve. A találkozó
elsõ perceitõl kezdõdõen mindkét együttes
megpróbált kultúráltan építkezni,
sa témadások nem akadtak el a két tizenhatos között,
így aztán már a mérkõzés elején
érezni lehetett, jó színvonalú összecsapásra
van kilátás. Az elsõ negyedórában a
hazaiaknak volt több helyzetük, de a befejezések nem "sültek",
s az ordító gólhelyzeteket a vendégek hibázták
el.. Mindkét együttes középpályás
sora sokat mozgott, és a csatárok egyik oldalon sem unatkoztak,
a támogatottságnak köszönhetõen egyikük-másikuk
akár mesterviszgát is tehetett volna ezen a mérkõzésen.
Erre leginkább a hazaiak közül Korsósnak lett volna
lehetõsége, aki jól helyezkedett, "csatáros"
volt, csak éppen az õt leginkább minõsítõ
gólhelyzetek értékesítésében
maradt el a fehérvári közönség várakozásaitól.
Persze a vendégek sem kizárólag a saját térfelükre
rendezkedtek be, s amikor lehetõségük nyílt,
bátor kontratámadásokkal próbálták
meg zavarba hozni az Urbonas irányította védelmet.
S hogy mennyire nem eseti volt a diósgyõri "begyorsulás",
azt jelzi : Buligáék az elsõ félidõben
nyolc(!) sarokrúgást végezhettek el.
Az elsõ félidõ kimaradt helyzetei után,
a fordulást követõen negyedórán át
mezõnyfölényt és több helyzetet harcolt
ki a Videoton, s ekkoriban a vendégek energiájukat szinte
kizárólag a védekezésre fordították.
A kritikus idõszakot átvészelték a fehér
mezesek, majd a mérkõzés utolsó harmadának
bevezetéseképpen két nagy gólszerzési
lehetõséget hibáztak el. A diósgyõriek
ezt követõen elõrébb tolták a védõvonalukat,
és ezáltal a fehérváriak támadójátéka
legtöbbször már a vendégtérfél közepén
megakadt. Az idõ múltával a hazaiak játéka
egyre kapkodóbb lett, s ennek következtében az átlagosnál
is többször csúszott be egy-egy technikai hiba. A DFC
nyugodtan játszott, s továbbra is a kontrái révén
próbált meg eredményes lenni. Ezt végül
a mezõny egyik legtöbbet ütközõ és
leginkább labdaközelben lévõ játékosa
révén sikerült elérni. A hajrában esett
vendég találatot követõen a Diósgyõr
szerezhetett volna újabb gólt, s az utolsó másodpercekben
a hazaiak hiába támadtak elkeseredetten, a "gólhelyzetek
találkozóját" a vendégek nyerték, akik
annak köszönhetik sikerüket, hogy sok - de a Videotonénál
kevesebb - helyzetükbõl egyet értékesítettek.
Kiss Géza játékvezetõ a találkozó
folyamán szinte végig észrevétlen maradt. Igaz,
nem volt nehéz dolga ezen a mérkõzésen, hiszen
a két csapat kultúráltan és sportszerûen
futballozott.
DISZTL László : Várakozáson alul játszottunk,
s a mérkõzés nagyobb részében
hiába voltunk mezõnyfölényben az ellenfelünk
gyorsabb és veszélyesebb támadásokat vezetett.
A második félidõ elején eldönthettük
volna a találkozó sorsát, de a hajrában egy
felpattanó lövés után a DFC örülhetett.
TORNYI Barnabás : Túl sokszor álltunk a kapussal
szemben, és túl sokszor rúgtunk szögletet ahhoz,
hogy beérjük az egyik ponttal. A gyõzelemnek örülök,
s ezúton gratulálok a keret minden tagjának az õszi
hozzáálláshoz.