Hívom a hölgyet, s a hölgy jelentkezik. Beszélgetni? Hogyne, hogyne, boldogan, de most õrületes a hajsza, nem lehetne inkább a jövõ héten? Hogyne lehetne. Pénteken? Pénteken. Nyolckor? Nyolckor.
- Csókolom. Péntek van és nyolc óra.
- Jé, hát nem jövõ péntekre beszéltük meg?
- Jövõ péntekre beszéltük meg, de a múlt pénteken.
- Akkor megadom magam.
- Kösz. De mi ez a rémes ripsz és ropsz?
- Készül az elsõ lemezem.
Utazás az idõben
- Ami azt jelenti...
- Ami azt jelenti, hogy reggel tízkor bemegyek a stúdióba, és este hatkor kijövök a stúdióból. Hullafáradtan, de...
- Folytatom: boldogan.
- Stimmel.
- Akkor még csak annyi van hátra, hogy mondjon el mindent errõl a lemezrõl. Címe?
- Zsákbamacska minden nõ.
- Ami egy nagy igazság, viszont ismerõsnek hangzik.
- Ne csodálja. A hatvanas évek nagy slágereit éneklem újra.
- Például?
- ,,Nékem csak Budapest kell, hol az ember...
- ...szíve hevesen ver..."
- Emlékszik?
- Megkérem, hogy ezt ne forszírozza. Szóval? Honnét jött az ötlet?
- A saját fejembõl.
- Vonzó forrás.
- Kösz. Szóval ott volt a filmünk, a Csinibaba. Észrevettem, hogy ezeket a számunkra régi dalokat milyen szívesen fogadja a közönség. Nemcsak az idõsebbek, hanem a fiatalabb korosztály is. Mindenki. Nos, innen indultunk.
- Aztán...
- Aztán Háry András és Kiss Miklós barátom el kezdett kutatni, és nem nyugodott addig, amíg egy csomó kopott, régi kislemezt össze nem gyûjtött a korabeli számokkal. Akkor következett egyrészt a zseniális Rátonyi Robi a hangszereléssel. Szintetizátor az alap, de van benne trombita, szaxofon... Szóval nem "csinibabás" lesz a lemez, hanem az eredeti hangzást próbáljuk visszaadni.
- Bocsánat. Azt mondta: egyrészt a zseniális Rátonyi Robi. És másrészt?
- Másrészt jöttem én. Intézkedtem, szerveztem, szponzort szereztem. Macerás ügy volt, én meg ilyet sosem csináltam, de végül az EMI Quint szerencsére látott fantáziát a tervben.
- Manapság ,,prodzsekt"-nek szokás mondani. Flancosabb.
- Én tervnek hívom. Mondom: a hatvanas évek hangulatában élek.
- Harminc-egynéhány éve én is abban éltem. Nem volt fenékig tejfel.
A kispadon üldögélt
- Biztos, de Toldy Mária, Kovács Erzsi, Korda György akkori dalaiból ez nem derül ki. Kedvesek, kellemesek, melodikusak. És a szövegük is igazi szöveg. Vers. Lassan a mai srácok is észreveszik, hogy nem árt, ha a sorok vége összecseng, és ezt rímnek nevezzük.
- Toldy Mária, Kovács Erzsi, Korda György... azóta is nagymértékben aktívak. Valami azt súgja nekem, hogy ebbõl hetedhét országra szóló lemezbemutató kerekedhet.
- Valami nekem is azt súgja, de errõl egyelõre egy szót se. Hagyjunk valami meglepetést is. Az persze nem meglepetés, hogy klip is készül a dalokhoz, táncosokkal, kosztümökkel - mindent bedobva. Virág Sándor és Ádog Zoltán bõdületes koreográfiákat csinált... Baromi jó egy nagy csapattal dolgozni, ahol mindenki ugyanazért húz, és mindenki örül, ha valami sikerül. Nézze, én majdnem egy évig szinte csak a kispadon üldögéltem. Szóval ez a hercehurca most valóságos eufória a számomra.
- Megkérném, hogy most vagy ötven évig eszébe ne jusson kijózanodni. És ha éppen nem énekel?
- Hát május óta Molière-t játszom a bábszínházban.
- Jóságos ég, marionetteket táncoltat?
- Dehogy. Saját személyemet. Befogadták a társulatunkat, ott játsszuk a Dandin Györgyöt. Aztán a Hotel Mentholban is feltûnök, Klipszet játszom, Dorogi Barbarával felváltva.
Apja lánya
- Még egy kérdés, amit sajnos nem lehet kihagyni: a jó öreg Bandó papa Orfûn?
- Néhányszor leugrottam hozzá a nyáron. Jól van, fut, farag, néha fellép...
- Mondja meg neki, hogy szívbõl irigylem.
- Orfûért?
- Meg a lányáért.
Peterdi Pál