Bejön egy ember a színpadra. Kezében nagy köteg pénz. A fapofa csak annyit mond, hogy "íme a Budavár bevétele". Bizonyára máris felismerték, hogy õ a Galla. Vihoghat a publikum, akár Galla-mappa megy a TV-ben, akár az Ügyes Lajos Irodáját látja a színpadon.
Az iménti csípõs megjegyzés nem a kormány pénzügyi politikáját kritizálja?
- Hová gondol? Ez is csak egy ártatlan geg, nem nagylegénykedés.
Pedig úgy tudom, hogy Ön nagylegényember, azaz nagy legényember. Mivel pótolja az agglegény Galla az asszonyt a konyhában?
- Semmivel. Én nem fõzök, inkább konyhakertészkedek és nyerset eszek.
Hát akkor répa, retek, mogyoró, korán reggel ritkán rikkant a Miklós?
- Ez igaz, mert késõn kelek, de mindig jókedvvel. Én nem kapkodok.
Reggeli?
- Nyers répát rágcsálok.
Mi ebben a balhé?
- Ebben semmi, de a minap magam termelte paradicsommal ajándékoztam meg a látogatóimat, amit lecsó formájában hoztak vissza. Ez már jó, nem?
Amennyiben jó volt a lecsó. Mi jut a lecsóról eszébe?
- Az, hogy nincs jogosítványom, nem is akarok olyant beszerezni. Legfeljebb utasként fordulok elõ az autóban.
Egy nõi utas képében?
- Nem. Az a maskara csupán az Ügyes Lajos Irodája címû mû része. Benne két "nõ" szerepel. Az egyik Bölöni Réka, aki Erdélybõl érkezett a Holló Színházba, de vigyázat, mert a másik gyanús. Ugyanis én vagyok. Hát ez is egy jó balhé, nem?
| Hegoczki Ferenc |